Múzsák - Múzeumi Magazin 1987 (Budapest, 1987)
1987 / 3. szám
Csukott omnibusz A városi tömegközlekedés első eszköze külföldön és hazánkban is az omnibusz, a társaskocsi volt, melyet a kedélyes budai polgárok cimborás kocsinak is tituláltak. Menetrendszerű omnibuszjáratok nálunk először Pesten közlekedtek. A Városliget haszonbérlője, Kratochwill Jánosné 1832. július elsejétől óránként indította omnibuszait a mai Roosevelt térről a Király (Majakovszkij) utcán át a Ligetig. A budai bérkocsis céh augusztus 5-étől követte a pesti példát: társaskocsijai a Tabánból, a Vízivárosból és a Várból szállították az utasokat a budai kirándulóhelyekre. A pesti bérkocsis testület sem akart elmaradni, ők ugyancsak 1832. augusztusától a mai Vörösmarty tértől, az egykori Magyar Király Szálloda elől félóránként indították a társaskocsikat, amelyek a Kratochwill-féle omnibuszokhoz hasonlóan a Király utcán át jutottak el a Városligetig. A fővárosiak hamar megkedvelték az omnibuszokat. Újabb vonalak nyíltak, hamarosan társaskocsi vitt a Császár-fürdőhöz, a pest-váci vasútvonal megnyitásától pedig az „indóudvarhoz". Az 1850-es években közlekedett már omnibusz Óbudára és a távolabbi budai városrészekbe. Pest belvárosából Kőbányára, Újpestre, Megyerre indultak társaskocsik. Az omnibuszok befogadóképessége, berendezése, külalakja igen változatos volt; akadt közöttük zárt, nyitott, ponyvával fedett, kereszt- vagy hosszüléses. A kocsik meghatározott útvonalon jártak, megállók nem voltak, csak végpontok, várakozóhelyek. A kocsit út közben bárki megállíthatta, ha le- vagy felszállni kívánt. A kezdeti időben nem mindig használtak menetjegyet, az útvonaltól függően hat-tíz krajcáros viteldíjat a felszálláskor szedték be. A jármű személyzetéhez a kocsison kívül kocslvezető, azaz kalauz is tartozott, de előfordult, hogy a tulajdonos látta el mindkét teendőt. A forgalmat főként egy-két kocsival rendelkező magánvállalkozók bonyolították le. A hatóságok engedélyt csak meghatározott útvonalra és számmal ellátott kocsikra adtak. Időközben vidéki városainkban is feltűntek az első omnibuszok: Sopronban 1847-től, Szegeden 1857-től közlekedtek társaskocsik, majd megindultak az első járatok Miskolcon, Debrecenben, Szombathelyen és több más, kisebb városban. E városokban az omnibuszok a belváros és a pályaudvar, illetőleg a nagyobb szállodák és a pályaudvar között közlekedtek. Az omnibuszon való utazás e közlekedési eszköz történetének első évtizedeiben még kellemes időtöltésnek számított, bár a jármű meglehetősen „rázós" volt. Az akkori útviszonyok mellett a társaskocsik meglehetősen lassan döcögtek. Az 1860-as években a kocsik számánál jóval nagyobb mértékben nőtt az utazási kedv, a kocsik egyre zsúfoltabbak lettek. Egyre több lett a panasz a társaskocsikra, a korabeli újságok sokat írtak a tűrhetetlen állapotokról. A helyzeten egy új részvénytársaság igyekezett segíteni. 1868-ban öt új vonalat nyitottak. A régi vállalkozók egy részétől átvették a kocsikat, s új 6-24 személyes omnibuszokat szereztek be, többek között párizsi mintára készített emeletes kocsikat is. Ezeket szívesen fogadta az utazóközönség, de az újságírók kifogásolták, hogy keskeny a tetőülésekhez vezető feljáró, s hogy az imperiálról, a tetőről belátni a lakásokba. Talán e kifogások miatt tiltották, hogy nők utazzanak a tetöülésen. Az 1870-es évek elejétől az omnibusz-közlekedés fejlődése megtorpant. Ennek egyik oka a korszerűbb közlekedési eszközök megjelenése, a másik az 1873. évi gazdasági válság volt. Pest-Budán az 1866-tól közlekedő lóvasút vette át a legforgalmasabb útvonalakat. Több omnibuszvonal megszűnt, az újak többnyire a kiépülő városi vasutakhoz csatlakoztak, mint például az 1870-ben megnyitott gőzüzemű budai siklóhoz. Az 1870-es évek második felében azonban egy igen fontos útvonalon, az 1876-ban elkészült Sugár úton (Népköztársaság útja) az omnibusz győzött a lóvasút felett. 1896-ig, a földalatti vasút megnyitásáig kizárólag társaskocsik szolgálták a tömegközlekedési igényeket, ám a korabeli karikatúrák tanúsága szerint ez csak zsúfolt kocsikkal történhetett. Az 1880-as években időszerűvé vált, hogy Budapest társaskocsi-közlekedését részvénytársaság vegye át. Erre azért is szükség lett volna, mert az omnibusz-közlekedés színvonala sokat romlott. A rendteremtés érdekében 1884-ben kiadták az első szabályrendeletet. Ebben meghatározták a Emeletes omnibusz
