Múzsák - Múzeumi Magazin 1986 (Budapest, 1986)
1986 / 1. szám
Stroh Violin Zenegép A gramofon működési elve ihlette Augustus Stroh frankfurti órásmestert a tölcséres hegedű feltalálására. Stroh 1900-ban szabadalmaztatta új típusú hegedűjét, amelynek hangját nem a hangszer teste, hanem egy membrán és az ahhoz kapcsolódó fémtölcsér erősítette. Eleinte hang- felvételeknél használták a megszokott hegedűénél jóval erősebb hangú ,,Stroh Violin"-t, de hamarosan megjelent tánczenekarokban, sőt utcai muzsikusok kezében is. A hangszert vándorzenészek vitték el Európa keleti részébe, így kerülhetett a tölcséres hegedű a romániai cigányokhoz, akik napjainkban is használják, sőt készítik is. A legelterjedtebbek az egyhúros tölcséres hangszerek voltak, amelyeket főként amatőrök használtak, de népszerű virtuózok is koncerteztek vele London és Oxford nagy hangverseny- termeiben. Az éneklő fűrész sejtelmes magasságban lebegő hangja egyik hangszeréhez sem hasonlítható. Bármelyik, a faiparban használatos „rókafarkú" fűrész megszólaltatható, de igényesebb célokra sepciálisan hajlékony acéllemezből készítették a hangszert. A játékos térde közé szorítja a fűrész fából készített fogantyúját, és bal kezével a fémlapot S alakúra hajlítva a jobb kezében tartott csellóvonóval szólaltatja meg. A hang magassága attól függ, hogy mennyire hajlik a fűrészlap. Tölcséres hegedű A hang erősségét nehéz szabályozni, de hosszúsága lebegtetéssel befolyásolható. Gyors dallamok lejátszására nem alkalmas az éneklő fűrész, ezést lassú és fülbemászó melódiákat adnak elő rajta, vonósok vagy zongora kíséretével. Az úgynevezett légnyomásos zenegépek a XIX. század második felében jelentek meg az európai zenei életben. A legnevezetesebb pneumatikus szerkezet, Votey amerikai mechanikus találmánya, a pianola volt. Az 1897-ben szabadalmaztatott gépzongora működésbe hozatalára egy lábbal hajtott fújtató szolgál, amely az egész szerkezet vékony csöveiben vákuumot létesít. A papírtekercsen levő lyukasztás helyén beáramló levegő hozza működésbe azokat a parányi fújta- tókat, amelyek a megfelelő billentyűket mozgatják. A pianola billentyűi az ember ujjait helyettesítik, így bármilyen zongora klaviatúrája fölé Pianola tolva a szerkezet a lyukasztott papírhengeren betáplált zenedarabot játssza. A pianola nemcsak a zenekedvelők szórakozását szolgálta, hanem több múlt századbeli híres előadó játékát örökítette meg, hiszen az eredeti tekercset a szerkezet úgy perforálta, ahogyan a zongorista a zenedarabot előadta. (E zenélő szerkezetek mind láthatók és hallhatók az 1986-ban a Pesti Vigadó kamaratermében megrendezésre kerülő hangversenysorozaton.) MANDEL RÓBERT Zenélő szerkezetek
