Múzsák - Múzeumi Magazin 1986 (Budapest, 1986)
1986 / 1. szám
A Dunához számos, részben megfejtett, részben máig megfejtetlen titok fűződik. Már a folyam hossza is kérdéses. Némely adat szerint 2840 kilométer, az 1912-ben megjelent Révai Nagylexikon szerint 2890 kilométer, az 1977. évi Larousse-enciklopédia 2850 kilométerről tud. A folyamszabályozások sokat kurtítottak a Duna hosszán, egy-egy átvágás több száz kilométernyit is, csakhogy ettől nem változik meg a légvonalban mért folyamhossz, az eredet és a delta közti egyenes távolság. A szakértőknek még ebben sem sikerült egységes álláspontot kialakítaniuk. Némelyek 1517 kilométert mértek, mások 1565 kilométert. Az eltérés magyarázata abban van, hogy a térképészek és földrajztudósok összesen három Duna- eredetet tartanak nyilván: a donaueschingeni Fürstenberg-kastélyban található, Donau elnevezésű forrást, továbbá a'Brigach és a Breg nevű patakoknak Donaueschingen alatti összefolyását, végül a Bregnek a Roszeck nevű hegy oldalában, a vízválasztó csúcs alatt alig száz méternyire, 1078 méteres magasságban előszökő forrását. Ez a 48 kilométeres eltérés magyarázata, s a vita máig tart. Ennél nagyobb rejtéllyel szolgált a Duna évszázadok hosszú során át valamivel Donaueschingen alatt, előbb Immendingen és Tuttlingen között, majd lejjebb, Fridingennél is: ezen a két szakaszon, egészen 1971-ig a Duna egyszerűen megszűnt folyni. Volt, amikor egész álló esztendőben nem maradt karsztos medrében néhány tócsán kívül egyéb; de általában az év 365 napja közül legalább háromszázban csak az üres meder tátongott. Az odavalósiak sokat töprengtek a különös és mezőgazdasági szempontból fölöttébb kellemetlen jelenség okán, de hiába. Aztán 1719-ben egy Bráunin- ger nevű prelátus annak a gyanújának adott hangot, hogy tán a Bodeni-tó felé kanyarodik a víz a föld alatt. A technika akkori szintjén azonban nem lehetett utánajárni a dolognak. Csak több, mint további másfél évszázad múltán, 1877. szeptember 22-én kerülhetett sor az első kísérletre, mikor is egy kutatócsoport, Knop geológus irányításával, tizenkét mázsa pala- kátrányolajat öntött Immendingennél a folyóágyba, ott, ahol a Duna eltűnt a föld alatt. Hatvan óra elteltével a kísérlet helyétől huszonöt kilométerre, Aachból jelentették, hogy az Aach-forrás enyhén olajszagú lett. Addigra már tíz tonna dürrheimi só is úton volt a föld alatti mederben. A só is hatvan óra múltán került elő az Aach roppant erejű, másodpercenként tízezer liter vizet kilövellő forrásából. Vagyis az Aach-forrás nem egyéb, mint elszökött Duna-víz, s csakugyan a Bodeni-tóba, onnan pedig a Rajnába ömlött, pontosan úgy, ahogy azt Bräuninger annak idején gyanította. Megindult a pörösködés a Duna mentiek és az Aach-völgybéliek közt. A dunaiak, hogy fölvirágoztathassák földművelésüket, „visszakövetelték" az „elorzott" vizet, az aachiak pedig okkal arra hivatkoztak, hogy ők az egészről nem tehetnek, s egyébként is: az Aach vize nélkül számos város, vízimalom és textilgyár maradna víz nélkül. Endriss professzor 1907-ben kompromisszumos tervet dolgozott ki, mely mindkét érdek figyelembevételével osztotta volna el a vizet, javaslatát azonban elvetették. A vita tovább élesedvén, a lipcsei bíróság 1927-ben úgy döntött, hogy nem szabad belekontárkodni a természet munkájába, s mindent úgy kell hagyni, ahogy van. A további kutatás azonban bebizonyította, hogy ebben az esetben a Duna előbb-utóbb teljesen megszűnnék létezni, mert egyre több vize terelődnék át az Aach-völgybe. Mivel ez a fenyegetés már számos ország alapvető érdekeibe vágott, végül, ha jókora késedelemmel is, de győzött a józan ész: századunk 60-as éveinek végén ismét elővették az immár hat évtizede fiókban kallódó Endriss-tervet, s 1971-re meg is valósították. A föld elnyelte Duna-víz rejtélyének megoldása évszázadokba tellett. De ismerünk más megfejthetetlen dunai talányt is. Ilyen a Mátyás király visegrádi palotájának ásatása során előkerült egyik lelet tanúságtétele is. Mátyás udvarának konyhai maradványai közt ugyanis osztrigahéjakon és sok egyében kívül pulykacsontokat is találtak, melyekről minden kétséget kizáróan bebizonyosodott, hogy XV. századiak. Mátyás király asztalán tehát már ott volt a pulyka, s ez a látszólag semmitmondó tény meghökkentette a tudósokat, hiszen a pulyka Amerikából származik, Amerikát pedig csak 1492-ben fedezte föl Kolumbusz, tehát két esztendővel Mátyás halála után. Miféle csoda révén került az ízletes szárnyas mégis a király asztalára? Csupán egészen apró lépéssel kerülünk közelebb a titok nyitjához, ha fölfigyelünk a pulyka angol nevére: turkey, mely világosan utal a török eredetre. Eszerint Törökországból került hozzánk a madár. De hogyan került Amerikából Törökországba? Az bizonyos, hogy már Kolumbusz előtt 4 Duna-forrás Katzensteig közelében A DUNA Duna-kanyar, Lupasziget
