Múzsák - Múzeumi Magazin 1986 (Budapest, 1986)
1986 / 1. szám
Sam (Samu bácsi) figurájára. Első bemutatkozását olyan közöny kísérte, hogy a talpazat felépítéséhez szükséges összeget sem vállalta az állami költségvetés. Joseph Pulitzer, a magyar származású újságkiadó szervezte meg végül azt az országos gyűjtőakciót, amelyből előteremtették a szükséges pénzt. A negyvenhat méter magas, százhúsz tonnás hölgy közel tíz évig készült amerikai fellépésére. Bartholdi gipszből készítette modelljét, s ez mindössze négy láb magas volt. A szobrász saját édesanyja arcát kölcsönözte a szobornak. Hosszú munkafolyamat vette kezdetét. Az alakot háromszáz darabra bontották szét, és minden részt egyenként felnagyítottak. Az így elkészült darabokat ismét összeállították és köré olyan fából készült formát építettek, amely hűen követte külső körvonalait. Ezt belülről vékony rézlemezekkel borították be. Ekkor lépett a színre történetünk másik főszereplője, Gustave Eiffel mérnök. Ö tervezte meg a szobor „csontvázát". A hidak építésében már nagy gyakorlatot szerzett mester nagyszerű pilonszerkezetet készített, amelyre a ma látható rézborítás került. A főpróba 1884-ben Párizsban zajlott le. Miss Liberty ekkor már teljes szépségében ragyogott a francia főváros egyik külvárosi üzemének udvarán. Az ünnepi hangulatot váratlan esemény zavarta meg, a tervezők ugyanis rémülten tapasztalták, hogy a szobor ráz. Az alapos vizsgálat kiderítette, hogy a vas és réz szerkezeti elemek úgy működnek, mint egy Galván-elem, s így a hölgy valóban „sokkoló” hatást tett óvatlan tisztelőire. Eiffel és társai rögtön munkához láttak. Sellakkal és azbeszttel szigetelték az egymással érintkező felületeket. Az óceán túlsó felén a háromszázöt láb magas alap éppen elkészült, mikor az lsére francia hadihajó a háromszáz darabra bontott szoborral megérkezett a kis szigetre. Itt újabb gondok nehezítették az építők munkáját. A rézlapok és pántok a hosszú út során megnyúltak, s így nem illeszkedtek pontosan. Új lyukakat kellett fúrni a lemezek rögzítéséhez, de a régieket nem tömték be. Szerelési hibák is előfordultak. A fej és a fáklyát tartó kar a tervezettnél két lábnyira jobbra került, s ez később súlyos statikai gondokat okozott. A száz év és az építés közben elkövetett hibák oda vezettek, hogy a szobrot, amit évente kétmillió látogató tekint meg, be kellett zárni. Az alapos felújítás már halaszthatatlanná vált. Ezt a munkát együtt végzik a két ország szakemberei. Nehezítette a helyreállítást, hogy Eiffel tervei 1900-ban, az irodájában keletkezett tűz alkalmával megsemmisültek. Az acélszerkezet azonban kiállta az idők próbáját, és így csak néhány helyen kell a merevítőket és egyes pilonrészeket kicserélni. A rézlemezek is ellenálltak a sós párának, a széndioxidnak és a savas esőknek. Csak az eredeti furatok betömésére és a lemezek megtisztítására van szükség. Az acélszerkezet és a rézborítás közti szigetelést most a legkorszerűbb anyagokkal végzik. A legnagyobb munkát a fáklyát tartó kar jelenti. Mivel a szerelésnél jelentősen eltértek Eiffel tervétől, most ezt teljesen fel kell újítani, és az eredeti elképzelés szerint helyreállítani. A felújítás a szobor százéves születésnapjára fejeződik be. 1886. július negyedikén Grover Cleveland elnök háromszáz hadihajó kíséretében avatta fel a müvet, s a partról tízezrek ünnepelték a nagy eseményt. 1986 júliusában pedig az örökifjú hölgy századik születésnapját ünnepli. SZAKONYI PÉTER
