Múzsák - Múzeumi Magazin 1986 (Budapest, 1986)

1986 / 1. szám

Sam (Samu bácsi) figurájára. Első bemutatkozá­sát olyan közöny kísérte, hogy a talpazat felépí­téséhez szükséges összeget sem vállalta az állami költségvetés. Joseph Pulitzer, a magyar származású újságkiadó szervezte meg végül azt az országos gyűjtőakciót, amelyből előteremtet­ték a szükséges pénzt. A negyvenhat méter magas, százhúsz tonnás hölgy közel tíz évig készült amerikai fellépésére. Bartholdi gipszből készítette modelljét, s ez mindössze négy láb magas volt. A szobrász saját édesanyja arcát kölcsönözte a szobornak. Hosszú munkafolyamat vette kezdetét. Az alakot három­száz darabra bontották szét, és minden részt egyenként felnagyítottak. Az így elkészült dara­bokat ismét összeállították és köré olyan fából készült formát építettek, amely hűen követte külső körvonalait. Ezt belülről vékony rézleme­zekkel borították be. Ekkor lépett a színre törté­netünk másik főszereplője, Gustave Eiffel mér­nök. Ö tervezte meg a szobor „csontvázát". A hidak építésében már nagy gyakorlatot szerzett mester nagyszerű pilonszerkezetet készített, amelyre a ma látható rézborítás került. A főpróba 1884-ben Párizsban zajlott le. Miss Liberty ekkor már teljes szépségében ragyogott a francia fő­város egyik külvárosi üzemének udvarán. Az ün­nepi hangulatot váratlan esemény zavarta meg, a tervezők ugyanis rémülten tapasztalták, hogy a szobor ráz. Az alapos vizsgálat kiderítette, hogy a vas és réz szerkezeti elemek úgy működnek, mint egy Galván-elem, s így a hölgy valóban „sokkoló” hatást tett óvatlan tisztelőire. Eiffel és társai rögtön munkához láttak. Sellakkal és azbeszttel szigetelték az egymással érintkező felületeket. Az óceán túlsó felén a háromszázöt láb magas alap éppen elkészült, mikor az lsére francia hadihajó a háromszáz darabra bontott szo­borral megérkezett a kis szigetre. Itt újabb gon­dok nehezítették az építők munkáját. A rézlapok és pántok a hosszú út során megnyúltak, s így nem illeszkedtek pontosan. Új lyukakat kellett fúrni a lemezek rögzítéséhez, de a régieket nem tömték be. Szerelési hibák is előfordultak. A fej és a fáklyát tartó kar a tervezettnél két lábnyira jobbra került, s ez később súlyos statikai gon­dokat okozott. A száz év és az építés közben elkövetett hibák oda vezettek, hogy a szobrot, amit évente két­millió látogató tekint meg, be kellett zárni. Az alapos felújítás már halaszthatatlanná vált. Ezt a munkát együtt végzik a két ország szakemberei. Nehezítette a helyreállítást, hogy Eiffel tervei 1900-ban, az irodájában keletkezett tűz alkalmá­val megsemmisültek. Az acélszerkezet azonban kiállta az idők próbáját, és így csak néhány helyen kell a merevítőket és egyes pilonrészeket kicserélni. A rézlemezek is ellenálltak a sós pá­rának, a széndioxidnak és a savas esőknek. Csak az eredeti furatok betömésére és a lemezek megtisztítására van szükség. Az acélszerkezet és a rézborítás közti szigetelést most a legkor­szerűbb anyagokkal végzik. A legnagyobb mun­kát a fáklyát tartó kar jelenti. Mivel a szerelésnél jelentősen eltértek Eiffel tervétől, most ezt tel­jesen fel kell újítani, és az eredeti elképzelés szerint helyreállítani. A felújítás a szobor száz­éves születésnapjára fejeződik be. 1886. július ne­gyedikén Grover Cleveland elnök háromszáz hadi­hajó kíséretében avatta fel a müvet, s a partról tízezrek ünnepelték a nagy eseményt. 1986 jú­liusában pedig az örökifjú hölgy századik szüle­tésnapját ünnepli. SZAKONYI PÉTER

Next

/
Thumbnails
Contents