Múzsák - Múzeumi Magazin 1986 (Budapest, 1986)
1986 / 4. szám
Egy kép többet mond, mint ezer szó — tartja az ősi kínai közmondás, amely akkor keletkezett, amikor a fotózásról még nem álmodtak az emberek. A fényképezés másfél évszázados története a közmondás igazságát csak tovább erősítette. A fényképet és a fényképezést az eljárás megszületése után nyomban hasznosították az élet minden területén. Alkalmazták a csillagászati kutatásokban, az orvostudományban, a kriminalisztikában, a dokumentációs munkában, a térképészetben, a katonai felderítésben, a sajtóban és a kereskedelemben is. A fényképezés felfedezését követő évtizedekben minden fénykép reklám is volt egyben: a fotó akkor még az újdonság erejével hatott. Egy jól sikerült fénykép többet ért minden szöveges újsághirdetésnél. Tudták ezt a fotográfusok is, ezért műtermük utcai portálján vagy a város forgalmas pontjain rendszeresen kiállították legfrissebb felvételeiket, s gondosan ellátták a szükséges információkkal: hol rendelhetők meg a „halhatatlanságot jelentő" arcképek, mikor fogad a mester, mibe kerül a fotográfia? Minél jobbak, érdekesebbek voltak a képek, annál többen fizettek az új szolgáltatásért. A fényképek ilyen esetben kettős feladatot láttak el: egyrészt kielégítették a megrendelő igényét, aki albumba ragasztotta, ajándékba adta vagy bekeretezte az általa rendelt fotót; másFOTÓ AZ UTCÁN részt a kép reklámozta a fotográfus „tudományát” is. Évtizedekig csak a fényképészek kirakatában voltak láthatók fényképek. Majd a kialakuló szabadversenyes kapitalizmus rákényszerítette az árutermelőket és a kereskedőket, hogy portékájukat ne csak saját üzletük kirakatában mutassák meg a vevőknek. Rá kellett jönniük, hogy az áruk mennyisége és a szolgáltatások kínálata gyorsabban növekszik, mint a fizetőképes kereslet. Ezért könyörtelen harc indult a megrendelőkért, a vásárlókért. A napilapok hirdetési rovatai kétszeresére duzzadtak, az illusztrált képeslapokban pedig megjelentek a fényképes hirdetések, a reklámfotók előfutárai. A fotográfia alapvetően változtatta meg a reklám addigi megjelenési formáit. Korábban rajzok és sablonos hirdetési formulák próbálták megnyerni a vásárlókat. A fénykép azonban valósághűen mutatta meg az árut. A vásárló elé varázsolta az üzlet kínálatát úgy, hogy egy lépést sem kellett tennie. A reklám csak akkor válik kifizetődővé, ha az általa hirdetett árucikkek elkelnek. Magyarországon a hírverés tudománya, a reklám szakirodalma csak a századfordulót követően alakult ki. 1906-ban indult Az Üzlet című kereskedelmi és ipari szaklap, mely már külön rovatot szentelt a reklámmal kapcsolatos tudnivalóknak. Reklámfotókat ugyan ez a lap még nem közölt, de a reklámfényképezésről már 1910-ben ír: „Az illusztráció célja, hogy a reklám szövegét érthetőbbé tegye, a Pécsi József felvétele Moholy-Nagy László: Címlapreklám, 1931 Révész Imre felvétele StMPERIT-REITUOFFti? 38
