Múzsák - Múzeumi Magazin 1986 (Budapest, 1986)
1986 / 4. szám
hirdetett áru képzetét lehetőleg belevésse az olvasó emlékezetébe, és így akaratát irányítsa. Evégből manapság széliében használják a fényképezést is”. Egy évvel később ugyanez a lap a fotóreklám alkalmazásának egy közvetett módszeréről tudósította olvasóit. A kereskedők ugyanis olyan fényképeket helyeztek el kirakataikban, amelyek világeseményeket, szenzációkat ábrázoltak. Egy külföldi vállalat bocsátotta rendelkezésükre, előfizetési díj ellenében, s ezért minden héten újabb és újabb fényképeket küldtek az előfizetőknek. „Az ilyen kirakatok előtt — írja a lap — mindig sok bámuló szokott álldogálni, kérdés azonban, hogy a kereskedő a kívánt hatást eléri-e? Mert közelfekvő az a gondolat, hogy a fényképek bámész közönségének figyelme épp a kirakatba tett árukról terelődik el.” Az Üzlet egyik későbbi számából arról értesülhetünk, hogy egy élelmes ruhakereskedő ingyen készített fény- képfelvételeket gyermekvevőiről. A színezett képeket közszemlére bocsátotta a kirakatában. Év végén pedig sorsolást rendezett a gyerekek között. A nyertesek egy-egy nagyított fényképet kaptak ajándékba. Bizonyára a kereskedő sem fizetett rá a reklámötletre. A reklám hazai történetében jelentős esemény volt 1911-ben a Fővárosi Hirdető Vállalat megalapítása. Ez az intézmény teremtette meg a közterületi reklámot. Más világvárosok mintájára Budapesten is gyorsan szaporodtak a korábban isRévész Imre fotóreklámja meretlen hirdetőoszlopok, reklámpajzsok és plakáttáblák. A fényképészeti szaksajtóban pedig egyre-másra jelentek meg azok az írások, amelyek a fotográfia lehetőségeit taglalták a reklámozás területén. Dr. Kabdebó Oszkár Plakát és fénykép című írásában, 1915-ben még úgy gondolta, hogy az utcai plakátokon kevésbé hasznosíthatók a fényképek. Ám az úgynevezett belső plakátokon és szórólapokon nagyon hatásos lehet. Azt tanácsolja, hogy ha a felvételen nem ábrázolható egy időben a reklámozott tárgy és modell, akkor az egyes motívumokat különálló felvételekből komponálja össze a fotográfus. A fotómontázs valóban gyakran alkalmazott eljárás lett a reklámfotósok műtermében. Ugyanakkor egyes fényképészek tiltakoztak felvételeik összeollózá- sa és részleges eltulajdonítása miatt. Különösen akkor, ha a reklámmontázst nem is fotográfus, hanem grafikus vagy festőművész készítette. A reklámfotó jogi, gazdasági, etikai és pszichológiai kérdéseit egyre többen próbálták tisztázni. A húszas-harmincas években két könyv is napvilágot látott e témáról. Pécsi József kötetében négy pontban foglalta össze a jó reklámfotó lényegét: legyen ötletes, hordozzon magában eszmei mondanivalót, tökéletes kivitelben készüljön, valamint a kép és a szöveg tartalmi és tipográfiai szempontból egyaránt teljes összhangot alkosson. Tapasztalatait bővebben is kifejtette az 1930-ban, Berlinben német nyelven kiadott Photo Leica-rekiám und Publizität című munkájában. A reklámfotográfiáról alkotott gondolatait pedig számos reklámképpel illusztrálta. A másik könyv két évvel később, Budapesten jelent meg, s a század első felében közismert Révész és Bíró fényképész cég 32 legsikeresebb reklámkompozícióját tartalmazza. A rövid előszóban olvasható Révész Imre ars poeticája: „A modern reklám legyen áttekinthető, tárgyilagos, világos, hű és igaz ... Ennyire teljesen igazat csak a fotográfia mond, mely egyszerre áttekinthető és művészi hatásában is megfelel a ma tárgyilagosságának”. A reklámban rejlő új üzleti lehetőség számos fényképészt arra ösztönzött, hogy a szolgáltatások mellett reklámfényképezéssel Is foglalkozzon. A fényképészeti szaklapokban pedig a fotós eszközöket hirdető reklámokat neves fotósok felvételeivel illusztrálták, többek között Vadas Ernő, Balogh Rudolf, Dulovits Jenő, Eke Mihály, Tolnai Miklós, Csík Ferenc sokszor kiállításokon díjat nyert alkotásaival. Amilyen forradalmi változást hozott a fekete-fehér fénykép a reklámban, ugyanolyan megújulást eredményezett az 1930-as évek második felében a színes fénykép megjelenése is. 1936-ban az Agfa és a Kodak gyár egyidőben hozott forgalomba színes filmeket, amelyek hamarosan széles körben elterjedtek. Kezdetben a vetíthető színes diapozi- tívek iránt volt nagyobb a fotográfusok érdeklődése. A Reklámélet című lapban fogalmazták Révész Imre: Diana-reklám
