Múzsák - Múzeumi Magazin 1986 (Budapest, 1986)
1986 / 4. szám
Tealevél-palack, 1730 k. Csésze aljjal, 1828 k. Aranyozott ezüst fedelű kupa, 1721—26 alatti kék festésúek, érdekesség az Iparművészeti Múzeum egy Du Pa- quier csészealjának nagyméretű, reliefszerű jelzése. A korai termékek alapszíne sárgásfehér, a festett díszítésnél gyakori a vasvörös, a rézzöld, a kobaltkék, a krómsárga, a mangánlila, a barna és a fekete. Feketével, vonalas, metszetek inspirálta stílusban általában tájképeket és vadászjeleneteket festettek. E díszítési technikát a bécsi gyár különböző változatokban egész működése során alkalmazta. A fekete színt néha vasvörössef is kombinálták, gyakran használtak ezüst keretelést. A színes indiai virágdísz, lomb- és szalagminta és lambrequin díszítés mellett a máz alatti kobaltkék és a máz feletti színes festés együttes alkalmazása figyelhető meg. A másik keleti hatást mutató ábrázolás a már e korai időkben szintén megjelenő chinoiserie: az európai képzelet teremtette kínai tájak, pagodák, szörnyetegek, emberek kelnek életre egy- és többszínű mázfestéssel, arany vagy ezüst körvonalrajzzal. Az indiai virágok mellett fokozatosan előtérbe kerül az úgynevezett német virágos díszítés. Ez naturalisztikusan megfestett egy-egy szál vagy egy-egy csokor virág, és először a bécsi gyár alkalmazta 1725—30 között. A gyár akkori techTányér, 1817 nikai-múvészeti úttörő tevékenységének összegzése az 1720—25 között készült, úgynevezett Dubsky- szoba (egykor a brnói Dubsky palotában, ma Bécsben, az Österreichisches Museum für Angewandte Kunst-ban), mely a szentmihályi gróf Czobor Márk számára készült. E szoba Európa első ilyen teljes porcelán kabinetje: hetven vázából, ezernégyszáz bútorokra applikált porcelánlapból, tükörkeretekből, csillárokból, falikarokból, gyertyatartókból, kandallóból és különféle készletekből áll. E formák, motívumok kialakításának, továbbfejlesztésének jegyében működött a gyár egészen 1744-ig, a császári privilégium lejártáig, amikor a jelentős adósság terhelte gyárat Du Paquier a kincstárnak ajánlotta fel. Az állami tulajdonba vétellel a gyár újabb, szobrászati vagy Niedermeyer periódusnak is nevezett működési szakasza (1744—1784) vette kezdetét. Öt évig még a régi alapanyagot használják, később passaui porcelánföldet, telkibányai és szomolnoki agyaggal keverve. A díszítésben a hagyományos Du Paquier-modor mellett egyre erőteljesebben jelentkeznek a rokokó hatást mutató natura- lisztikus növényi és gyümölcsábrázolások. A formák is változnak: az eddigi figurális vagy állatábrázolású 17
