Múzsák - Múzeumi Magazin 1986 (Budapest, 1986)
1986 / 4. szám
Tálca, 1788 Az európai porcelán típusainak, főbb formáinak, díszítő technikáinak, stílusának meghatározója a kezdeti időszakban a T'ang-dinasztia (618—907) uralkodása alatt kifejlesztett kínai porcelán. Szórványosan már a kora középkorban is eljutott Európába, majd a XVII—XVIII, század folyamán egyre növekvő mennyiségben. A XVIII, századi kínai porcelánt, különösen K’ang-hszi (1661—1722) uralkodása alatt készülteket igen nagy érdeklődés övezte. A kínai porcelán titkát féltve őrizték, de ugyanakkor ezt a titkot, az „arcanumot" Európában kémek és kutatók egyaránt igyekeztek kideríteni. Az európai, úgynevezett keményporcelánt, melynek fő alkotórészei a kaolin és a földpátos, kvarctartalmú kőzetek, elsőként 1710-ben az Erős Ágost szász választófejedelem és lengyel király által alapított meisseni porcelán- gyárnak, azaz Johann Friedrich Bött- qernek sikerült előállítania. A megalakuló bécsi gyárat szoros kapcsolatok fűzték Meissenhez. A meisseni gyár egyik arkanistája, Samuel Stöltzel 1719-től, Cristoph Conrad Hunger aranyozó és zománcműves 1717-től tevékenykedik Bécs- ben — ők adták szaktudásukat a bécsi gyár alapításához. A gyár alapítója Claudius Innocentus du Pa- quier. A működésére, huszonöt esztendőre szóló privilégium 1718. május 27-én lépett érvénybe. Az alapvető nehézség a jó minőségű, „porcelánföld”, a kaolin hiánya. Du Pa- quier először passaui agyaggal kísérletezett sikertelenül, majd a szászországi Aue-ből hozatott anyag, az úgynevezett Snorr-föld felhasználásával érte el kezdeti sikereit. Az első, 1719-re datált, úgynevezett Du Paquier porcelántárgy egy jelenleg a Hamburg Kunstgewerbe Museum tulajdonában levő testetlen, hornyol- tan díszített kétfülű csésze aljjal. A gyár másik érdekes korai terméke az 1721-es évszámmal ellátott, úgynevezett ujjváza, mely nevét a vázatest körül ujjszerúen elrendezett öt virágtartó nyílásáról kapta. A tárgy díszítése már a jellegzetes, a Du Paquier periódusra (1718—1744) jellemző lomb- és szalagdísz, valamint az indiai virágok. Ez a jellegzetesen barokk díszítmény, a bécsi és a meisseni gyár kedvelt motívuma. Kínai—japán eredetű a keletindiai virágdíszítés, mely a keleti porcelánokat nagy mennyiségben exportáló Kelet-Indiai Társaságról kapta a nevét. A kínai porcelán utánzására irányuló törekvést jelzi néhány Du Paquier porcelán „kínai" jelzése is. E jelzések általában máz Tál, 1770 k. Teáskanna, 1725 k.
