Múzsák - Múzeumi Magazin 1986 (Budapest, 1986)
1986 / 4. szám
viselő és jaguárbórbe öltözött előkelő alakja uralja. Szertartási vagy áldozati lándzsája hegyéből víz csöppen le a szintén jaguárbórt viselő kígyóra. A kígyó alkotja a falikép keretét, de az ezen kívül eső szegélydísz már Teotihuacan művészetének örökségét tükrözi. A záródísz Alfonso Caso mexikói régész szerint Ouetzalcoatl, a Tollas Kígyó születési szimbólumát, a kilenc szelet ábrázolja. E mitologikus személyek jelenléte szemlélteti a két kultúrkörzet stílusainak keveredését. A külső szegélyen például a teotihuacani formavilág maja naturalizmussal elegyedik. A jellegzetesen teotihuacaninak tartott vízilények maja geometrikus határvonalak között úszkálnak. Egy másik hasonló figura az északi bejárat ajtókeretén látható. Az ugyancsak jaguárbórbe öltözött személy az előkelő kíséretéhez tartozik. Kezében Tlaloc az Esóisten képmásával díszített edény. Másik kezével kígyót emel magasba. E középmexikói jellegzetességekkel ellentétes a viselete, maja stílusú fejdísze és jellemző maja arcprofilja. Öve hasonló az északi kapu figurájának övéhez, melyből egy szölőinda ereszkedik alá, ami ábrázolásmódjában nagyon hasonlít a vízililiomábrázolásokhoz. A külső szegélydísz itt is teotihuacani motívumokból áll: hét pár hüllőszemet ábrázol. A falfestmények mellett említésre méltók az agyagalapozású dombormű-figurák, melyek az ajtó fölötti képet tartották, és amelyeket az El Tajín-i stílusra emlékeztető, szinte barokk zsú- foltságú diszitéstechnika jellemez. Gyakran ábrázolnak rajtuk kígyókat és kígyózó díszítövona- lakat. Kik éltek ebben a korszakban Cacaxtlában. és kik alkották meg e színekkel gazdagon festett, több kultúrkörzet jegyeit viselő jeleneteket és figurákat ábrázoló falfestményeket? Olyan „nemzetközi" stílus ez, amely egyaránt érthető volt a síksági és a magasföldi lakosság számára. Ez a stílus minden valószínűség szerint a keleti partvidéken alakult ki, a mai Veracruz és Tabasco állam területén, Teotihuacan hanyatlását és pusztulását követően. Ekkor omlott össze végképp a klasszikus maja kultúra is. A feltételezések szerint a teotihuacani elit jelentős része, városuk pusztulását követően a keleti partvidékre menekült, és keveredett az itt élő maja kultúrhatás alatt álló népekkel, sőt maga is maja hatás alá került. A neves amerikai régész, Coe szerint az ily módon kialakult stílus jellegében nagyon hasonló a majához, és a yucatani késő klasszikus maja kultúra hatása nyomán jött létre. E stílus fontos előképe volt az olmeca-xicalanca stílus, ugyanis ez a népesség juttatta el az irányzatot Cacaxtlába. Valószínűleg a velük együtt visszatérő teotihuacani elitet ábrázolják a cacaxtlai csatajelenetek monumentális figurái. KEZDI NAGY GÉZA MSRÍRA XVI. század eleji vértezet
