Múzsák - Múzeumi Magazin 1986 (Budapest, 1986)
1986 / 4. szám
lehet, hogy ha a’ mívész így faragta volna a' búslakodó geniust dühös bánatjában, inkább tetszenék a' kritikusnak, de minden bizonnyal kevésbé tetszenék az okos embernek, kinek épen ezen nemes egyszerűség szüli nemes gyönyörűségét”. A százhússzor kilencven centiméteres márvány dombormű három mezőre tagolódik. Jobbról a pálma és a babér az édesanyára utal, balról a stilizált kard, tölggyel és babérral az édesapára. Fönt, a timpanon rózsája megint csak a nőre, balra a szölőinda pedig a férfira emlékeztet. A csúcsnál, a keretből szabaduló lepke: Pszükhé a földről az ég felé törekvő lélek képi jegye a jelkép- rendszerben. Középütt a főalak: a géniusz (régies magyar szóval nemtö) az álom, a halál követe, jószerivel az elhunyt őrangyala. Nem ijesztő csontváz, mint ahogy a középkor és a barokk művészet ábrázolta, hanem megnyerő, barátságos arcú ifjú, szárnyas kerub. Arca szemben nézve egykedvű, tárgyilagos, de ha súroló fény éri, megelevenedik. A napkelte sugarától az élet indulásának derűje, archaikus mosoly vibrál rajta. Az alkonyat fényében pedig keserű szomorúság uralkodik el a megfagyott vonásokon — a halál, az elmúlás fátyolozza be. A fehér, mívesen remekelt márványkép alatt egy fekete színű, hajdan aranyozott betűs márványtábla szolgál alapul. Szövege arról világosít föl, kiket gyászol a síremlék. Az itt olvasható latin sorokból megtudjuk, hogy a kripta lakója Wartensleben Vilmos gróf generális, aki a hazáért kapott sebeiben hunyt el Bécsben; továbbá a tízhónapos Vay Vilmoska, valamint széki Teleki Klára grófnő, aki szintén Bécsben halt meg. Az emlékmű állítója Vayné Wartensleben Eszter, ki atyját, gyermekét és édesanyját siratja. 1797-ben, egy gyógyfürdő-kúrán meghalt báró Vay Dániel és gróf Wartensleben Eszter tízhónapos kisfia. A parányi koporsót 1797. május 18-án helyezték el a gyömrői családi sírboltban. A következő évben, 1798. február 28-án kelt levelében írja Bécsből Gr. Wartensleben Vilmos fegyvertármester özvegy gróf Teleki Józsefnének Gyömrőre, hogy felesége, gróf Teleki Klára február 19-én, 49 éves korában, 27 évi házasság után, 6 gyermek hátrahagyásával meghalt. A temetést nem siették el, mert maga a férj is haldoklott már ekkor, nem tudván felépülni egy németországi csatában szerzett sebesüléséből. Április 21-én halt meg. A nagyszülőket unokájuk mellé helyezték 1798. június 10-én. A fekete sírlapot Vayné Wartensleben Eszter ez év augusztusában tétette a kripta homlokzatára. Majd ő maga is megözvegyülvén, Itáliába ment gyógykezeltetésre, ekkor rendelte meg Rómában Canovától szülei és kisfia síremlékét. A Búsuló géniuszt Rómából Bécsbe, onnan Pestre, végül Gyömrőre szállították. 1829- ben a református templom falába építették be, szemben a szószékkel. HEGYI-FÜSTÖS ISTVÁN Az arc keleti fényben Búsuló géniusz 11
