Múzsák - Múzeumi Magazin 1986 (Budapest, 1986)
1986 / 4. szám
BÚSULÓ GÉNIUSZ Az itáliai Possagnóban az 1770-es évek elején, egy szép napon népes vendégsereg gyülekezett lakomára a jómódú Faglier szenátor villájában. ,-Az előkelőségek parázs vitákban tárgyalták a korabeli politika híreit, amikor a gyermek Antonio Canova magára vonta a figyelmet: egy ezüsttálban felhalmozott vajra Velence város címerét ügyeskedte ki. De oly nagyszerűen, hogy Szent Márk oroszlánfigurája szinte mozdulni látszott. Amikor a házigazda és vendégei meglátták a vajreliefet, nem győzték dicsérni a kis Antonio tehetségét. Faglier szenátor pártfogásába vette, taníttatta a gyermeket. Ez az ifjú lett később a klasszicizmus legjelentősebb olasz szobrásza. Alkotásait nemcsak kortársai tekintették a szobrászat iskolapéldáinak, mesterművekként fogadja el őket az utókor is. Canova korán kibontakozó tehetségét mutatja a Velence városi múzeumában őrzött Gyümölcskosár. Ezt már maradandóbb anyagból, márványból faragta. Ez a tizennégy évesen alkotott mű jelzi azt is, hogy Canova a kő megmunkálásának alapvető fortélyait már otthon elsajátította, hiszen nagyapja és édesapja kőkutak, épületdíszek faragásával kereste kenyerét, fgy amikor mecénása egyik földijük, Toretti szobrászműhelyébe vétette föl pártfogoltját, a fiú már otthonosan tevékenykedett mestere mellett. Toretti halála után annak örököse próbálta tovább tanítani az ifjú Canovát, de a tanítvány máris többet tudott, mint újdonsült oktatója. A 16 éves fiatal művész önálló életet kezdett: aktokat tanulmányozott a Velencei Képzőművészetek Iskolájában, megcsodálta azokat a klasszikus szobrokat, amelyek műgyűjtők palotáiban kerültek elé és a Vezúv lávájából kiásott pompeji és herculaneumi antik emlékeket. 1781-ben, huszonnégy évesen telepedett le Rómában. Első nagyszabású munkája, Orfeusz és Euri- diké márványszobra Faglier szenátor megrendelésére született, s ez a mű nyitotta meg a siker kapuját Canova előtt; neve rövidesen messzeföl- dön is híressé vált. Húsz európai akadémiának lett tiszteletbeli tagja. Róma, Bécs, Párizs, Washington, Leningrád büszkélkedik Canova remekeivel. És a rangos nagyvárosok sorában egy magyarországi falucska is: Gyömrő. Volt ugyan a nagycenki Széchenyi-kastélyban is két Canova alkotás, Beatrice és Aspia szobra, de ezek a II. világháború alatt eltűntek. így egy magántulajdonban lévő terrakotta-másolatot leszámítva a gyöm- rői példány az egyetlen darab, mely méltóképpen képviseli hazánkban a klasszicizmus mesterét. A Sas című irodalmi és képzőművészeti folyóirat 1832-ben Harsányi Pál tollából magvas elemző ismertetést közöl az itáliai művész Gyomron őrzött márvány domborművéről: „Canova, kinek mívei, mint a’ régiekéi, az utóbbi világ studiumi leende- nek, munkásságának gyümölcsöző éveiben 53 márványszobrot, 12 gruppot, 14 síremléket, 8 nagy emléket, 9 colossalis alakot, 54 mellyképet, 26 basrelifet, öszvesen 176 mívet adott, mellyek az ő hírét Európának minden nevezetesebb stasusai- ban, sőt Amerikában is halhatatlanítják. A’ 14 síremléknek egyike az, melly búslakodó geniusnak neveztethetik, és hazánkban Gyömrőn, Pesttől 3 mértföldnyire, a’ reformatum templomot ékesíti . . . Egy carráriai márvány, mintegy 4 láb hosszú, 3 láb szélességű tábla az egész. Ezen tábla homorú, ’s közepén vagyon a’ mestermív. Ez egy hamveder, 's egy a’ mellett magára hagyatva heverő darab kövön ülő s a' hamvederre bánkódva leborult genius, ki bal kezében lefordított fáklyát tart... Bal lábát keresztbe tevén a' jobbon, ruházatja helyett ezen csinos és elmés vonással takará el a’ mívész alakjának nemét, hogy az által sem a’ helytelen szemérem, sem a’ mívészetet nem értő durva meg ne botránkoztassék ...” Aztán tovább elemzi a habfehér, makulátlan márvány reliefet. Megbámulja a halál angyalának nyúlánk termetét, tündéri könnyűségét, isteniségét, „melly szerint szárnyak nélkül tűnhetik, hová akaratja vonja”. Néhány feltételes mondatból kiolvasható a reformkor ellenvető bírálata is e műről: „Hibának találhatná a’ kritikus azon felettébb nagy egyszerűséget is, melly az egész alakon el van terülve, mert a’ helyett azt kívánhatná, hogy a’ képnek szája ordításra volna nyílva, hajait tépné, arczát körmölné, tagjait marná 's a' t. 'S meg in
