Múzsák - Múzeumi Magazin 1986 (Budapest, 1986)
1986 / 4. szám
A vízrajzilag is rendkívül érdekes Körösvölgy százötven évvel ezelőtt lényegesen eltért a mai állapotától. A szabályozás előtt a Berettyó Berettyóújfalu és Bucsa érintésével Mezőtúrnál torkollott bele a Nagy- Körösbe. A Hortobágy folyót Bucsá- nál vette fel a Berettyó. A Hortobágy pedig sokszor magával hozta a Tisza árvizeit is. A Sebes-Körös eltűnt a Kis-Sárrét mocsárvilágában, és a túlfolyás Köröstarcsa környékén érte el a Nagy-Köröst. A Nagy-Köröst először Huszár Mátyás nevezte Hármas-Körösnek 1822-ben. A Fehér- és Fekete-Körös egyesülése utáni szakasznak Bodoky Károly adta a Kettős-Körös nevet. A Körösök vízrendszerét először Huszár Mátyás térképezte fel. Az említett folyókon kívül számtalan ér és fok szabdalta át a vidéket. Jókora terület ez, hiszen a mai Magyarországnak is több megyéjére kiterjed: Békés, Csongrád, Hajdú-Bihar és Szolnok megyékre. A tekintélyes legeltető állattartás mellett a terület már a középkorban is gabonatermesztő vidék volt. A vízimalmok a birtokok igen értékes részei voltak. Számtalan királyi adománylevél és peres irat említi az itteni malomhelyeket a falvak határvitáiban. A XVII. századi és a XVIII, század eleji háborúkban a vízimalmok stratégiailag fontosak voltak. Főleg az élelmezésben játszott szerepük indokolta katonai objektumként való nyilvántartásukat. A török hódoltság végén folytatott felszabadító harcokban és a II. Rákóczi Ferenc vezette szabadságharc csatáiban is gyakran felégették a malmokat. A hadvezetés egyik bevett eszköze volt ez, mint az elrettentés és a hadtápterület tönkretételének hatásos módja. A harcoló egységeknél voltak ugyan hordozható kézimalmok, de ezek egyrészt kis teljesítményűek, másrészt nehezen mozgathatók voltak. A végvárakban üzemelő malmok tönkretétele elsődleges harci feladat volt a várak ostroma idején. A vízimalmok a víz helyzeti és mozgási energiáját meghajtó erőként alkalmazták. Először az I. században, az ókori Görögországban említik a vízimalmokat a történeti források. A római birodalom közvetítésével jutnak el Európába. A XI—XII. században már Európában is elterjedtek. Alkalmazásukkal csökkent a kézimalmok jelentősége, és egy új iparág alakult ki, a malomipar. Magyarországon is a középkorban terjedtek el a vízimalmok. Még a század- forduló idején is szép számmal működtek az ország területén. A Körös vidékén kétféle vízimalom-típus, a parti és a hajómalom terjedt el. A parti malom helyhez kötött, a patakok mellett, a folyók felső és középső szakaszán vagy malomárkon épült. A gyorsfolyású patakok mellett a felülcsapott kerekű, a lassúbb folyású folyók mellett az alulcsapott kerekű malmok terjedtek el. A parti malmokat a vízfolyások malomgáttal felduzzasztott vize hajtotta, ezért nevezték el ezeket gátas malmoknak is. A gát testében zúgót építettek. Ha a zúgót elzárták, ezzel a vizet felduzzasztották, így a víz a fokozatosan szűkülő malomcsatornába szorult. A vízfolyás felgyorsult, majd a zsilipen átjutva még keskenyebb csatornába jutott, ahol megforgatta a malomkerekeket s így az egész szerkezetet, az őrlő kőpárokat. A XVIII, század elejére kevés település vészelte át a hadak járását. 1710 Sárvásári malom és 1720 között megkezdődött a táj elpusztult falvainak újratelepítése. A megnövekedett szántóterületen teimelt gabona feldolgozása több vízimalom létesítését tette szükségessé. Az új malmok építésével nőtt az árvíz- veszély, mert a malomgátak akadályozták a vizek természetes lefolyását. A középkorban, sőt még korábban, a szarmata, avar időkben ásott vízelvezető csatornák, malomárkok, malomgátak előtti mederszakaszok feliszapo- lódtak. így még ezek is fokozták az árvízveszélyt. Egy 1751. évi törvénycikk megtiltotta ugyan az újabb, kárt okozó gátak építését, de a rendeletet nem tudták végrehajtani. Nagy kiterjedésű mocsarak jöttek létre. Például a Sebes-Körös mocsara Komádi térségében, mely száz esztendő alatt jött létre, a török hódoltság idején. Alsó szakaszán sok fejlett mezőgazdasági kultúrájú nagyobb település évente kétszer-háromszor is „úszott". A Nagy- Körösön Gyoma volt a „legvizesebb” község. Még a beltelkeken is többször fenyegetett az ár. Árvíz idején a Berettyón lévő vízimalmokat csak csónakokon tudták megközelíteni. Mezőtúr térségében is említettek egy káros malmot. A Sárrét felett pedig több malmot nyilvánítottak károsnak, ebből kettő hajómalom. Nagyváradnál három káros malomgátat rendeltek felszámolni. Huszár Mátyás megállapítja, hogy a Kutas-eret is az ilyen malomgátak alakították ki. Huszár felméréséből tudjuk, hogy 1822-ben az általa vizsgált folyószakaszokon 53 vízimalom volt. Teljesítményükről keveset tudunk. A XVIII, századi Erdélyből napi hét-tíz mázsás teljesítményről van Kalotaszegi malom Kalotaszegi malomrészlet a
