Múzsák - Múzeumi Magazin 1986 (Budapest, 1986)

1986 / 4. szám

is bemegy. Magasabbra emelkedő kispadkája élesen válik el az alsó résztől... Kiugró pereme fölött elkeskenyedő teteje fejezi be az építményt, melynek száját a konyhában álló előte zárja be. Építésénél faabroncsokra erősített vessző adja a formáját, melyet kézzel gyúrt sárral raknak meg és simítanak le. A tapasztáskor a vesszőn keresztül törő sarat is lesimítják. Majd jó erős tűzzel begyújtanak s a nagy tűzben a vessző váz kiég, de a sár is cserép keménységűre válik, aztán tart jó sokáig, ha gondját viselik.” A szoba másik két sarkában található ágyakat már gépi szövésű, tarka mintás takaróval fedték. A kemence és az egyik ágy vége között található a vacok, a gyermek alvóhelye, amelyet subával, másutt rongypokróccal borítanak be.

A lakószoba sarokpadja és asztala, a mellette álló tulipános ládával együtt, sötétkék alapszínével jobban emlékeztet a makói festett bútorokra, mint a tisztaszoba berendezése. A makói hatás

és a stíluskeveredés ez esetben jobban megfigyelhető. A tulipános ládák előlapjáról is ismert motívumok sarokpadra kerülése, a sarokpad virágmotívumainak elhelyezése mutatja a makói és az apátfalvi bútorkészítő stílus egymásra hatását. A virágok színe tompább és a kor ízlését követve, már apróbb. Figyelemre méltó az 1906-ban készült sarokpad összeillesztésének díszítménye. Az esztergált oszlopocska festett emberarcban végződik, amely a bútor készítője, Csicsó Gyula apátfalvi asztalosmester egyéni ötletét és ízlését tükrözi. A sarokpad középső sarkában kap helyet a szőttessel letakart kenyér, lapos aljú, fűzfavesz- szőből font kenyereskosárban. A szoba falain körben itt is, közvetlenül a mennyezet alá helyezett szentképek függnek. Az apátfalvi ház a Dél- Alföld egy sajátos településének hagyományát, életmódját mutatja be.

MARKOS GYÖNGYI