Múzsák - Múzeumi Magazin 1986 (Budapest, 1986)
1986 / 3. szám
Hevesy Iván a Magyar Fotóművészet története (1958) című munkájában így határozza meg a csendélet lényegét: „ide számítunk minden olyan felvételt, amely művészi élményként fejezi ki bármely tárgy anyagszerűségét, bármely valóságrészlet érzékletes és jellegzetes matériáját ... ennek a művészi anyagkifejezésnek legfőbb eszközei a minél gazdagabb részletrajz és a tónusok bőséges árnyaltsága, mindkettő támogatva a tárgy anyagszerű jellegzetességét kiugrasztó világítással, amely lehet természettől adódó és így reális hatású, vagy pedig mesterséges fény, absztrakt, önkényes irányítással". A csendélet viszonylag későn, a századforduló idején vált önálló műfajjá a hazai fotográfiában. Funkciót az ilyen témájú képek akkor kaptak, amikor rendszeressé váltak a fotókiállítások. A műfaj fejlődését, gyors elterjedését pedig az segítette, hogy a képeslapok gyakran közölték illusztrációként. A csendélet elsősorban kiállítási téma. Olyan, amiről fotográfiát nem rendelt senki, és aminek vevője sem akadt a kibontakozó fotó-műkereskedelemben. így, ha voltak is korai próbálkozások a XIX. század második felében, ezek történelmi távlatban sem alkotnak önálló képcsoportot. A századforduló után viszont annál többször találkozhatunk tárgyfotókkal a kiállítási katalógusokban, fényképészeti szaklapokban és fotóalbumokban. Ezek már tudatos motívum-választásra és elrendezésre utalnak. Az 1910—20-as években a kompozíciók szinte egy- től-egyig festményekre emlékeztetnek. Ami nem véletlen, hiszen a csendélet olyan időszakban válik a fotográfusok egyik központi témájává, amikor minden fotóalkotás a festőiség jegyében született. A portrék, a tájképek, az aktfotók mellett a csendéletek kompozíciója és a képkidolgozás technikája egyaránt ezt az irányzatot követte. Mint ahogyan a motívumok is átvándoroltak a festövászonról a fotópapírra. Mi minden szerepelt az e műfajba sorolható alkotásokon? Pompásan megterített asztalok, Zechmeister Zoltán: Gyöngyök A klasszikus csendélet Müller Mária: Cseresznye Szabó Lajos: őszi csendélet Kinszki Imre: Nyárikonyha
