Múzsák - Múzeumi Magazin 1986 (Budapest, 1986)
1986 / 3. szám
Vásározó rövidszekér Baranyát jellemzi a népesség ezen összetétele. Közösségük szép emléke a kiállításon a szabadságharc bólyi honvédjeinek nemzeti színű dobja 1848-ból. Az 1700-as évek végére mezővárossá fejlődött Boly már négy országos vásár színhelye volt, ennek emlékei a gondos restaurátori munkával megújított vásározó rövidszekerek. A gazdaság virágzását a mező- gazdasági kultúra átgondolt fejlesztése: a majorság, az elhagyott pusztai telkek megművelése és a föld háromnyomású művelésének bevezetése, a tejtermelő svájci tehenészet, a „svájceráj” meghonosítása, majd a nagyüzemi gazdálkodásra való áttérés előzte meg. A bólyi nagybirtokot Somogyi Ferenc szervezte meg 1700 és 1725 között. A XIX. század elején Strá- zsay János jószágigazgató, az uradalom első leírója már így büszkélkedhetett: „Ezen Uradalom Nemes Baranya Vármegyének leg köllemetessebb részében fekszik, ahol az isteni gondviselés mindennémú földjeit bővséges terméssel megáldotta". Ekkoriban épült a Batthyány-család megbízásából az az egyemeletes, a klasszicista épület nyugodt ritmusát timpanonos bejárattal kiemelő kastély, amely az 1923-as korszerűsítés folytán Medgyaszay István építész keze nyomát is magán viseli. Ugyancsak 1820 körül emelték Bolyban a Szentháromság-oszlopot s a közeli Bár község földszintes kúriáját. A kastély beházasodás útján lett a Montenuovo-családé, a kúria később a pécsi porcelángyár alapítójának leszármazottaié: a Mattyasovszky-Zsolnay családé. Az építkezésekről 1820-ban beszámolt a kor legjelentősebb magyar nyelvű folyóirata, a Tudományos Gyűjtemény is. Ekkorra már juhtenyésztés, a beljei uradalomban istállózó állattartás is folyt. A háromnyomásos gazdálkodás helyett bevezették a mechlenburgi váltógazdálkodást (1843—44-ben épültek a károlymajori magtárak), és intenzív szőlőművelésbe fogtak, aminek emléke az 1870-ből származó impozáns, kétorsós fa szőlóprés. A Falusi Gazda Németországból származó traktor, 1925 című hetilap 1866-ban joggal reklámozta az uradalom belterjes gazdálkodását, aminek szemléletes példája lehet az istállózó állattartás eredményeként kapott trágya felhasználása a földeken, ahol ugyanakkor a váltógazdaság lehetővé tette, hogy például takarmányrépát is termesszenek a téli istállózás céljára. A gazdaságtörténeti műemlékek közé sorolhatjuk még az 1896-ban épült sátorhelyi komlószárítót és -raktárt, ami az uradalomban folyó újabb tevékenység bevezetésének is dokumentuma, valamint az ormánypusztai tehénistállót, vasbetonépítészetünk egyik korai példáját, 1914-ből. Ezek a korszerűsítések során, az újabb épületek megjelenésével gyakran funkciót cseréltek, de a mai „gazda" magára vállalta megőrzésüket, gondozásukat, aminek legszebb példája a bári műemlékek restaurálása. A modern gazdaság alapjait Manninger G. Adolf jószágigazgató teremtette meg a két világháború között. Az akkori munkáról fia fotói tanúskodnak. Más dokumentumok is megelevenítik ezt a kort: például a tanfelügyelő levele 1924- ból, melyben a kanász gyerekeinek taníttatása érdekében fordul az uradalmi intézőséghez, vagy egy-egy szövőszék, skrinya (délszláv vésett, festett, ácsolt láda), csobolyó és köpülő: a ház körüli tevékenység, a kézművesség szép emlékei. Az állami gazdaság 1949-ben alakult meg, ennek utóda a mai, múzeumot is alapító kombinát. A kiállítás fó látnivalói a gépek. Nemcsak azárt, mert mezőgazdasági gépgyártásunk történetét járhatjuk végig közöttük, hanem mert gépi kultúránk sokféle s igencsak különböző forrását is megtaláljuk közöttük. Nemcsak a híres Victoria-Drill vagy Hoffer-Schrantz századfordulós vetögépei, az amerikai, húsz lóerős, 1924-es gyártmányú Fordson traktor szemgyönyörködtető, hanem a Hoffer-Schrantz-Clayton-Shuttleworth típusú, tizenkét lóerős benzin lokomobil is, ami már Magyarországon készült a századelőn a cég kispesti gyárában, vagy a G-35-ös traktor az ötvenes évekből az utód, a Vörös Csillag Traktorgyár termékeként. Legalább ilyen érdekes az a szemenként vető háromsoros vetőgép vagy a fémhegyekkel sűrűn teletűzdelt fahengeres kukoricamorzsoló, ami helyi parasztemberek találmánya. A gépek a termelés sorrendjében láthatók, így egy-egy géptípus fejlődését is nyomon követhetjük. KESERŰ KATALIN LÓISTÁLLÓBAN
