Múzsák - Múzeumi Magazin 1985 (Budapest, 1985)
1985 / 2. szám
Pécs nagyváros, ipara nemzetközi hírű, és bányászata is kiemelkedő jelentőségű. A sokszínű történelmi múltnak évtizedek óta végzett tervszerű gyűjtéssel gazdag dokumentációs és tárgyi anyaga halmozódott fel a pécsi Janus Pannonius Múzeumban. Szükség volt tehát a megfelelő kiállító- helyre. Ekkor esett a választás a város leghíresebb iparának emlékét őrző, úgynevezett tímárházra, mely ekkor igen rossz állapotban lévő lakásokat és vállalati raktárakat, lomtárakat foglalt magába. Az épület csaknem meg- menthetetlen állapotban volt. Az átnedvesedett falak veszélyesen megrepedeztek, a boltozatok megrogytak, helyenként beszakadtak, a „nagyterem” (népszerű nevén a „bálterem”) falai összeroskadtak, a cserepek szétmállottak, a szárítópadlás gerendái évtizedeken át a különböző építkezések „gerendabányái” voltak, a „pince" (az ekkor még pincének vélt földszint) szénnel, földdel és törmelékkel embermagasságúra töltődött fel, a mélypince be nem omlott részében állt a víz. Végül mégis az épület helyre- állítása mellett döntöttek, és kijelölték a történeti kiállítás helyének. A tímárház története egybefonódik Pécsnek a középkorba visszanyúló híres bőriparával. Erről az első adatok a XVI. század közepéről valók. Az 1554. évi török adóösszeírásban 12 Varga és 5 Tímár nevű adózó szerepel. (A nevek itt még mesterséget jelentenek.) A vargák nagy része a Nagy utcában, a mai Kossuth Lajos utcában lakott. Az utca végén állt a Budai kapu, a kapun túl folyt a Tettye patak, a tímárok, vargák munkahelye. Evlia Cselebi is ír a pécsi tímárokról, akik a városfal mellett a Tettyéről lefolyó, bővizű patak partján dolgoztak. A török időben a Balkánról származó mohamedán bosnyá- kok telepedtek le a városban. Közöttük jelentős számban voltak kordován és szattyánkészítő tímárok, tabakosok. A legtöbbjüket mesterségük után Tabaknak nevezték (Tabak Mattó, Tabak Imre, Tabak Jankó). Elmagyaroso- dott leszármazottaik közül ma is élnek Pécsett, többen még századunkban is tímármesterek voltak. Az 1715-ben megalakult tímár céh a legerősebbek közé tartozott Pécsett. Tagjai legnagyobbrészt bosnyákok voltak. Mellettük hamarosan nagy jelentőségre tettek szert azok a tímárok, akik céhen kívül dolgoztak, sőt meggazdagodva manufakturális keretek közt a hazai mesterségnél sokkal fejlettebbet, a német tímárságot honosították meg. Ezek valamennyien a német vidékekről és Csehországból költöztek Pécsre. A tímármanufaktúrák is a Tettye patak partjára települtek. Idővel teljesen háttérbe szorították a céhes ipart. Az első Pécsre települő tímár Höfler András volt, aki 1762-ben alapította meg manufaktúráját. Öt 1773-ban a Csehországból származó Pelikán József követte. Pelikán mestersége folytatásához megfelelő épületet keresett magának, természetesen a bővizű Tettye patak mentén. Még letelepedése évében megvásárolta Melczer Antal sörfőzö telkét s kis házát, a mai Felsőmalom utcában. A ház keleti oldalán folyt a patak, melynek partján sorakoztak a malmok, a forrástól a városfal mentén dél felé. A jelentős tőkével rendelkező Pelikán nagyszabású építkezésbe kezdett. Az akkor kialakult utca keleti oldalán egyemeletes házat épített, keletre nyúló szárnnyal. Az 6
