Múzsák - Múzeumi Magazin 1985 (Budapest, 1985)
1985 / 2. szám
utcafront emeletén lakott, a szárnyrészben alakította ki műhelyét. Valószínűleg ezekben az években az utcában élő különböző mesterek egy fával bélelt malomcsatornát építettek a patakon. A csatorna átvezetett az épületen, s a tímárok a földszinti műhelyteremben dolgozhattak. Pelikán tovább építkezett. Az udvari szárnyat jelentősen meghosszabbította, s a Melczer- től megvásárolt házat hozzácsatolta műhelyéhez. 1788-ban pedig a hátsó (keleti) régi épületre egy hatalmas termet épített, s az emeleten termekből álló sort hozott létre. Ezeket egybenyitotta, s itt éttermet és mulatót alakított ki. A lakás mellett, a teremsor elején volt a mulató konyhája, mellette egy kisebb, majd ebből pár lépcsővel beljebb egy nagyobb terem nyílt. Hátul ismét egy nagyobb terem következett, ebből hatalmas íves nyíláson át lehetett átmenni az úgynevezett táncterembe. A hagyomány szerint az első két teremben a XVIII, század végén színházi előadásokat tartottak. Állítólag ez volt Pécs első színháza; például 1798. május 25-én egy kínai árnyjátékot mutattak be itt. A mulatót ebben az időben a mágocsi származású Kaufmann Teréziáról, Pelikán feleségéről Mágocser táncháznak nevezték. Nem volt éppen jóhírű mulató, a tulajdonosnak meg is gyűlt a baja a hatósággal. Pelikán halála után az új tulajdonosok nemes Lauró József, majd Krautszak Jakab fenntartották a tímármanufaktúrát és a mulatót. Mindkettő virágzó üzlet volt. 1810-ben az első három hónapban tizenkilenc bált rendeztek a Mágocserben. Főként németek látogatták: ,,A Krautszak-féle teremben tartatik a német közönség a német tántzal összveszövött mulatozása" — írták 1833-ban egy hivatalos jelentésben. A XIX. század második felében Höfler megalapította bőrgyárát, a manufaktúrák ideje lejárt, a mulató is elvesztette jelentőségét s vendégeit. Krautszak az épületben lakásokat alakított ki, 1889-ben hosszú, egészen a Búza térig nyúló egyemeletes épületet emelt, apró egyszoba-konyhás lakásokkal. Ez lett Pécs legnagyobb munkás- bérháza. Századunk ötvenes éveitől az öreg épület egyre rosszabb állapotba került. Amikor a lakók kiköltöztek az épületből, hozzákezdtek a terület régészeti vizsgálatához, a műemlék értékeinek felkutatásához. Mindezt a kor történetét feltáró levéltári kutatás előzte meg. A levéltárból adatok kerültek elő az építéssel kapcsolatban. Eddig XIX. századi épületről szóltak a műemlékjegyzékek. Az épület azonban 1774-ben épült. Adat került elő a kínai árnyjáték bemutatójáról is, tehát a hagyomány igaznak bizonyult: valóban tarthattak itt színházi előadásokat. A régészeti kutatás során sikerült azonosítani a régi patakmedret, melyben még ma is szivárog a víz. Ezt a XVIII, század elején szüntették meg, a mély medret ezután szemétgödörnek használták. E gödörből tehénszarvak és tehénszőrmaradványok tömege került elő. A tímármúhelyek hulladékát dobták ide. A gödörből a hajdani mulató és a hozzá tartozó konyha fölszerelésének, edényeinek garmadája került elő, lábasok, serpenyők, tálak, tányérok, köcsögök, kancsók, üvegek, poharak. Az azóta már zömmel restaurált anyag a XVIII, század elejétől a XIX. század közepéig datálható.
