Múzsák - Múzeumi Magazin 1985 (Budapest, 1985)
1985 / 3. szám
képei színezett fametszet formájában mindenki számára hozzáférhetővé váltak a búcsújáróhelyeken, vásárokon és a házaló kereskedőknél. A kis méretű szentképek csakhamar szöveggel egészültek ki, méretűk is növekedett, a tematika pedig változatosabbá vált. A kép egyre inkább a mindennapi környezet része lett. A freskótól a poszterig vezető út apró állomásainak egyike az, amikor a polgárok és a parasztok életük fordulóin a kiemelkedő pillanatok jelentőségének kifejezésére már igénylik a képet. A rézmetszetek utánzásaként, illetve annak a pót- 3 lására a XVII—XVIII, században többféle műfaj is kialakult az európai népművészetben, például az ibériai félszigettől Kijevig ismert üvegképfes- tészet, a dél-svédországi paraszti deszkafal-fes- tészet vagy az ugyancsak általánosan ismert kézzel festett illusztráció. Az ilyenfajta díszítésmódot, azaz az egy- vagy többlapos szövegek, kéziratkötetek kifestett rajzokkal díszítését az európai hagyományban nemcsak a középkori kódexek illuminációiig, hanem a késó-antikvitásig vezethetjük vissza. A pont- és vesszősorokból kialakított színezett sorminták, fej- és zárólécek, lapszegélyek például az V. századból származó Codex Alexandrinus lapjain meglepően hasonlítanak azokra, amelyeket debreceni diákok XVIII, századi naplóiban vagy a mai kisiskolások füzeteiben is láthatunk. Az írásjelek, szövegek vagy Farkas Sámuel köszöntője, 1859 G. Metz: Keresztelői emléklap, Bácsfeketehegy, 1847 Keresztelői emléklap, Cservenka, 1861 WM ?//&/&> tI ííft&M , ••»»»'»« ■
