Múzsák - Múzeumi Magazin 1985 (Budapest, 1985)
1985 / 2. szám
A harmincas években az akkori Andrássy út és Szív utca sarkán hangulatos kis kávéház állt. Szinte csupa törzsvendég látogatta. Egyik asztala művészettörténeti szempontból nevezetes: itt ült minden délelőtt Lyka Károly, a kitűnő művészeti író, a Főiskola rektora. Mellette elválaszthatatlan tanítványa és barátja, Barcsay Jenő festőművész, aki szintén a Főiskolán tanított. A legkülönbözőbb művészek is fel-fel- tünedeztek körükben, leggyakrabban a gödöllői Nagy Sándor, a hazai szecesszió egyik vezéralakja. Ötven évvel ezelőtt az esztendő Székely Bertalan emlékezetét idézte, akinek századik születésnapja és halálának huszonötödik évfordulója alkalmából sok méltató írás jelent meg. A törzsasztalnál is szóba került alakja. Lyka Károlynak személyes emlékei voltak a művészről, szívesen is beszélt róla. A beszélgetésből interjú lett a régi Magyar Hírlap számára, melynek munkatársa voltam. Most félszázad elmúltával talán nem haszontalan Lyka Károly emlékeit felidézni a 150 éve született Székely Bertalanról. Lyka Károly véleménye szerint Székely Bertalan legegyetemesebb művészeink egyike. Keze ügyébe esett minden, a ceruzarajztól egészen a falfestményig. Életének gazdag művében egyetlenegy sincs, amely nem hosszas felkészülés, elmélyedő részlettanulmányok alapján született meg. Nála lelkiismereti kérdés volt minden ecsetvonás és nem volt nyugta, amíg képének minden részét önmagával szemben meg nem okolta. Ezért joggal mondhatjuk iegtuda- tosabb festőnknek is. A hatvanas Aţ emlékedet £e&tő/e Japán nő, 1903 önarckép, 1860 Kisfiú vajaskenyérrel. 1875 k. 28
