Múzsák - Múzeumi Magazin 1985 (Budapest, 1985)
1985 / 2. szám
mérsékeli. Ez a táj már jóideje a francia művészet otthona és igen sok művész lakóhelye. Biot-ban dolgozott Fernand Léger, a róla elnevezett múzeumban láthatók alkotásai, Renior pedig Cagnes-Sur-Merben, mely ma a Renior-emlék- múzeummal adózik a művészetnek. Itt van Cocteau múzeuma is, és itt alkotott Picasso. 1763- ban az angol író, Tobias Smollett tíz hónapot töltött Nizzában. Egészsége érdekében kereste fel az akkor még korántsem közismert mediterrán tájat. Ezután több angol utazó követte az írót, fedezte fel a vidéket, és sorra nyíltak a szállodák a tengerparton. 1822-ben a ritka hideg elpusztította a mediterrán tengerpart pálmáit és narancsfáit. Az angolok, akik már törzsvendégként tértek vissza, új pálma- és narancsfák ültetését kezdeményezték. A pálmákkal végigültetett tengerparti sétány többszáz méter hosszan húzódik a mai Cote d'Azurön, a „Promenade des Anglais”, az angol sétány pálmasorai mögött egymás mellett épültek fel a híres szállodák, pompás berendezéssel, értékes festményekkel. Az Azúr-part elnevezése Stephen Liégeard író nevéhez fűződik, aki 1887-ben könyvet írt a francia Riviéráról, a mediterrán tengerpartról. Ebben a munkájában írta le először e part általa megfogalmazott új nevét: Cőte d’Azur. A név először Franciaországban lett népszerű és ma már sokkal inkább használatos szerte a világon, mint a Riviéra. A „kék parton" Stephen Liégeard akkor az egész partot értette, Marseilles-től Genováig. Ma általában a Mentontól Cannes-ig terjedő partszakaszt nevezzük így. A főváros, Nizza a legnagyobb és minden bizonynyal a legrégebbi város a kék parton. Mint idegenforgalmi központ, mintegy nyolcvan évvel korábbi Cannes-nál, és egy évszázaddal jár Mentőn és Monte Carlo előtt. Története többezer éves. A helyi ligurokon a görög törzsek arattak győzelmet, letelepedtek, és megalapították Nikea városát (Nike görögül: győzelem). Ez az i. e. IV. században történt. A rómaiak két évszázaddal később, ugyancsak a tengerparton hozták létre első városaikat. Mivel ezeket a görög kereskedők és hajósok is felkeresték, maguknak új várost alapítottak a hegyen, a Padion folyó túloldalán, Ce- meneliumot, a mai Cimiez-t. Városaikban akkor mintegy húszezer polgár élt. Kultúrájukat a betört barbár törzsek támadása semmisítette meg. A kis település, mely a mai Quai des Etats-Unis helyén lehetett, tovább fennmaradt és küzdött önállóságáért egészen a középkorig. A XI. században szabad város lett, saját kormányzattal. Nizza és háttérországa, a szépséges Provence, 1388-ban Savoya része lett, majd Itáliához tartozott. 1860-ban népszavazás útján választotta hazájának Franciaországot. Különösen a tengerparti régi városrész őrzi itáliai hatású építészetét. Gyönyörű palotái, szűk, festői utcácskái, XVII—XVIII, századi barokk, olasz hatású templomai egyaránt gazdagok műkincsekben. Az antik és középkori hangulatú régi városrészben a St. Réparate katedrális vagy a Misericord templom oltárképei részben a nizzai születésű Lodovico Brea alkotásai, aki az úgynevezett nizzai festőiskolához tartozott. A régi városrészben, a tengerpart melletti kis hegyen áll a régi görög akropolisz romja, melynek közelében sok századdal később hercegi palotát építettek. E palota mellett festői kilátás nyílik a kikötőre, a Port Lympiára, melynek építését 1750 körül kezdték el. A kikötő környékének XVIII, századi téglavörös, stukkókkal díszített házai itáliai hatást mutatnak. Egy sarokház, közel a vámházhoz Itália nagy személyiségének emlékét őrzi: ebben az épületben született 1807-ben Garibaldi. Az északabbra lévő Cimiez-ben, a régi Cemenelium- ban a restaurált híres amfiteátrum romjai között 15 éve színházi és operaelőadásokat tartanak. Nem messze vezetett innen az antik világ híres útja, a Via Julia. Múzeum őrzi az itt feltárt használati tárgyakat: az i. e. Vili. századi etruszk emlékeket, Caracalla császár portréját, számos értékes kőfaragványt, melyek az antik Nikea egykori életébe engednek bepillantást. E múzeum anyaga azonban átfogja az antik Nikeát egészen a modern Nizzáig. Itt van ugyanis a francia festészet nagy alakja, Henri Matisse számos alkotása is. 1954-ben, a festő halála után a palotaépület a város tulajdonába került. A művész feleségének kívánsága szerint itt helyezték el a mester életművének egy részét. Freskók, táblaképek, pasztellek, rajzok, vázlatok sokasága fogadja a látogatót, többek között a Jazz című képe. Marc Chagallnak a francia állam külön múzeumot épített, hogy ebben helyezze el azokat a bibliai ihletésű alkotásait, amelyeket a művész Franciaországnak ajándékozott. Az alkotások mellett külön érdekesség az épület, mert a gyűjtemény képeinek és jellegének megfelelően hozták létre a múzeum belső tereit, sőt egész épületét. Cimiez-t nemcsak Matisse fedezte fel. A világ számos országából ideérkezett neves személyiségek között volt Victoria angol királynő, aki a gyönyörű panorámájú Hotel Excelsiorban pihent telente. Nizza városa számos művészeti gyűjteménynek ad otthont, így például a naiv művészet nemzetközi múzeumának, a XVII. században épült és a régi városrészben található, egykorú freskókkal díszített Lascaris palotának, valamint természeti és tengeri vonatkozású gyűjteményeknek, kortárs művészeti galériáknak. Méltán nemzetközi jelentőségű az 1878-ban épített Szépművészeti Múzeum. A villa 1925-ben került Nizza város tulajdonába és három évvel később nyitották meg. Gyűjteménye igen gazdag, főleg impresszionista és XX. századi francia és európai festményekben: így Renoir, Besnard, de a magyar László Fülöp képei is láthatók. Külön terem tárja elénk a kínai és a japán művészet különleges alkotásait. A Villa Masséna pedig Nizza város egyik legszebb és leggazdagabb művészeti és történeti gyűjteménye. A villát empire stílusban építették a párizsi Thiercelin tervei szerint. Az építészeti munkákat a nizzai Messiah irányításával fejezték be. Ez a gyönyörű palota, amely márvány berakásaival, antik bútoraival, viAz Angol sétány lághírű freskóival és gyűjteményeivel ma Nizza város büszkesége, eredetileg Napóleon egyik tábornoka, Masséna marsall tulajdona volt. A család leszármazottai később a palotát és műkincseit Nizza városának adták, mely elhatározta, itt rendezi be a város történetét bemutató kiállítást, és helyezik el azokat a művészeti és történeti emlékeket, melyek a család történetével és Masséna marsall életével kapcsolatosak. Ezért láthatjuk itt Napóleon szobrát, mint római császárt, Chaudet alkotásaiként, ugyancsak Napóleont, koronázási díszben Alexandre Josquin festményeként, és két márvány mellszobrot, az olasz Canova alkotását. A palota nagy szalonja, fogadója, dolgozószobája a könyvtárhoz és az ebédlőhöz hasonlóan XVII—XVIII, századi értékes eredeti berendezéseivel nemcsak múzeum, de a városba látogató neves személyiségek tiszteletére adott fogadások színhelye is. Ezen kívül középkori szárnyasoltárok, flamand, olasz, spanyol festmények, faragások, a környék kerámiaművészetének alkotásai gazdagítják a gyűjteményt. Külön teremben állították ki azt az ékszergyűjteményt, amely számos európai országon kívül a Közel- és Távol-Kelet ékszerremekeit őrzi. Kilépve a Masséna Múzeum színes márványborítású előcsarnokán, megkerülve az épületet a pálmafákkal és délszaki növényekkel díszített, gondosan ápolt kerten át már a tenger látványa fogad. A végtelen kék tenger, melyben mintha visszatükröződnének azok a szépségek, amelyek többezer éven át tanúi voltak az Azúr-part történetének. KOÓS JUDITH 13
