Múzsák - Múzeumi Magazin 1985 (Budapest, 1985)
1985 / 4. szám
,,Ő ma egy elszegényedett feleséget játszott, és fodrokkal, szalagokkal és selyemköténnyel pi- perézte fel magát, s rajta a szegénységnek legkisebb jele sem volt. Már ily öltözködést hogyan tudna Dériné'Hagymáné asszony szerepében igaziam, nem foghatjuk meg ..." — „Komlósiné folyvást nagy szerepekben játszik, kín magának, kín a nézőnek. Mi még ügyességét sem akarjuk kérdésbe hozni; de annyi bizonyos, hogy az a kácsa- hang, mellyel szerepének indulatosabb helyeit elsápogja, nem ilyen nagy színpadra való.” A két színikritika szerzője Bajza József és Vörösmarty Mihály, az időpont 1838 és 1839. Bennük két világ ütközött-találkozott: a romantikus széptané, amely sokfelől merítő olvasmányai után a gyakorlatban próbálta meg a nemzeti kultúrát európai igényekkel mérni — és az ekhósszekéren utazó Thália teóriátlan hétköznapjaié, amelyek során a gyakran változó körülmények közepette a vezető színésznők megszokhatták, hogy a színpadról hangzó magyar szó és féltve őrzött ruhatáruk elégséges a sikerhez ámuló, teátrumot talán először látó közönségük előtt. Amíg a magyar színészet léte forgott kockán, és városlakó, rendszeresen színházat látogató közönség híján lakóhelyén vagy alkalmi sokadalmain 19
