Múzsák - Múzeumi Magazin 1985 (Budapest, 1985)
1985 / 4. szám
készítettek. A magyar és cseh területeken egyaránt fellelhető, megformálásukban és díszítésük kivitelezésében egyaránt kiemelkedő pecsétvörös írásos díszítésű opálüveg bo- kályok igen szép példányai szintén e huta termékei. Alapanyaguk opálüveg, díszítésük a testbe beágyazott pecsétvörös üvegfonalakból kialakított, gyakran pávafarkra emlékeztető, fogóval összecsípett írásos ornamentika. Az üveget széles körben a XVII. század második felétől használták Magyarországon, ekkorra alakultak ki a főbb üvegtípusok és díszítési formák, motívumok is. A XVII. században már többféle üvegtípus készült. A bokály szabadon fúvott, gömbtestü, tölcséresen kiszélesedő nyakban végződő, füllel ellátott, nemzetközi, eredetileg fazekas forma. A pincetok palack formába fúvott, hasáb alakú üveg, tokja kezdetben faláda, később tok nélkül gyógyszeres- vagy pálinkáspalackként is szolgáit. A kotyogós üveg összenyomott oldalfalú, formába fúvott, hasábos testű palack. Ezt szinte az összes magyarországi huta gyártotta. A füles kancsó szabadon fúvott, gömbtestű, alacsony talpú üveg, gyakran ónperemmel, fedéllel vagy füllel látták el. A tréfaüvegek változatos, gyakran ember vagy állat formájú ivó- és díszedények voltak. A poharak talpas és egyszerű ivópohár változatban is készültek. A XVII. századtól a zománcozás mellett már a csiszolás is ismert díszítőtechnika, az e korból származó pincetok palackok, talpas poharak zöme a zománcozás mellett már csiszolással is díszített. A XVII—XVIII, században működő hutáink formaadó és díszítő technikáira egyaránt a velencei stílus jellemző. A velencei üvegesség hatása már a XV—XVI. századtól kezdve mutatkozik, ennek tárgyi emléke például a Wroclawi Múzeum magyar címerrel díszített pohara, a híres Mátyás billikom és a bártfai angyalos kelyhek. Középkori hutáink első vezető mesterei bevándorolt velencei üvegesek voltak. Ezt támasztja alá az első üveges tevékenységre utaló adatunk is, mely 1419-ben Olasz Antal budai polgárról tesz említést. Olasz Antal a Magyarországon működő velencei üvegesek egyike, s így nyilvánvaló, hogy az olasz indíttatású üveggyártás igen korán megkezdődött. Hutáink termelésének már viszonylag korai szakaszában nyomon követhetFúvott, rátett üvegszálas magyar díszüveg, 1890 k. Erdélyi fúvott tréfaüveg, XVII. sz. jük az úgynevezett úri üveg és a parasztüveg fokozatos elkülönülését. Az úri üveg sokkal „rugalmasabb", az új stílusáramlatokra fogékony, a parasztüveg hosszú ideig őrzi a velencei fúvott üveg hagyományait, melyeket sajátos, néha kissé provinciális formakinccsel gazdagít. Magyarországon az úri üveg a XIX. század elejétől már egyértelműen cseh és német hatást mutat. Ekkor veszi kezdetét a nyers üvegárut előállító gyárak és az ezt feldolgozó finomító iparágak különválása, s ennek következtében a különböző díszítő- és vésnökiskolák kialakulása is. A legjelentősebb ilyen véső, gravírozó iskola a pest-budai, mestereinek nagy része a pesti üvegescéh tagja volt. Az iskola legkiemelkedőbb alakja Piesche József, aki Mozart (1821), illetőleg a Három Grácia ábrázolásával vésett díszpoharával (1830) a magyar biedermeier üvegművesség értékes műveit alkotja meg. A felvidéki mesterek közül az egyetlen név szerint ismert alkotó a kiemelkedő művészi színvonalú Zrínyi serleg (1847) készítője, a főként Kassán műkötő Oppitz József. Az 1860-as évek a magyar üvegművészet terén is több fontos találmányt hoztak, 1856-ban dr. Pantot- schek Leo Valentin, Zahn J. György zlatnói üveggyárának vegyésze kifejlesztette az úgynevezett íris üveget. Pantotschek irizáló üvege mesz- sze megelőzte Lobmeyr és Tiffany hasonló munkáit. A század második felében és a századforduló idején a magyar gyárak termékeit a histori- záló-magyaros motívumok jellemzik, ezt mutatják a Schreiber gyárak termékei és a Giergl Henrik műhelyében készült munkák. Pályája kezdetén Sovánka István (1858—1944) is a historizmus forma- és motívumkincsét alkalmazta, később réteges üvegeit a francia Art Nouveau Üvegművésze, Émile Gallé stílusteremtő munkássága ösztönözte. A magyar üveg fejlődését áttekintve megállapítható, hogy az üveg megmunkálása változatos formaadó és díszítő eljárásokkal történik, s ezek alkalmazásában az üvegtervező művész egyre fontosabb szerephez jut, bár művei túlnyomórészt nem egyedi darabok többé, hanem a múvesség igényével fellépő, sorozatban készült gyári termékek. VARGA VERA 7
