Múzsák - Múzeumi Magazin 1985 (Budapest, 1985)
1985 / 4. szám
A hires velencei cristallo előállításához színteienítő anyagként mangánt használtak, ez már csaknem tökéletesen színtelenített üveg. A rátett üvegfonalas díszítés mellett jellemzi még a különböző fogók segítségével előállított szárnyas, sár- kányos fül- és nyéldíszítés. A beágyazott üvegfonalas díszítést is gyakran alkalmazzák, ezek az úgynevezett filigrana üvegek. A repesz- tett, azaz jégüveg szintén velencei eredetű, a XVI. századtól kezdve állítják elő. A velencei fúvott üvegstílust a XVIII, század elejétől az addig csak időszakonként előtérbe kerülő kristályüveg stílus váltja fel. Ennek jellemzői a német, cseh és angol munkákon érzékelhetők a legerőteljesebben és kiemelkedő művészi színvonalon. Kezdetben e területeken az úgynevezett Waldglas volt népszerű. Az erdöüveg nevet azért kapta, mert az előállításához szükséges hamuzsírt faanyag elégetése során nyerték, ezért az üveggyárak a nagyobb erdőségek közelébe települtek. Formakincse és díszítőtechnikái: a zománcozás és az applikált üvegcseppek általánosan elterjedtek, később azonban itt is a velencei stílusú üvegek váltak közkedveltté. A XVII. század végére az igen jó minőségű, kevésbé törékeny, csiszolásra kiválóan alkalmas cseh üveg kifejlesztése következtében e területeken is a csiszolt kristályüveg stílus vált uralkodóvá. Ennek meghatározói a csiszolt-vésett díszítmények, melyek az üveganyag csillogását fokozzák. A csiszolás- gravírozás technikáját valóban magas színvonalon Németországban, a XVI. század második felétől művelték. Angliában a velencei mintára készült cristallo üveg népszerűségének George Ravenscroft felfedezése, az ólomüveg gyors elterjedése vetett véget. Ez az új üvegfajta szilárdsága, erős fénytörése (ezt magas ólom-oxid tartalmának köszönheti) miatt sokkal alkalmasabb volt a mély ornamentális csiszolásra. Az angol csiszolt üveg érdekes típusa a szul- fid, mely a csiszolt üvegtestbe ágyazott fehér kerámia- és porcelánportrékkal díszített sokféle formájú és funkciójú üveg. Szulfid üvegpoharat éppúgy gyártottak, mint díszüveget és papírnehezéket. Az 1878-as Párizsi Világkiállításon bemutatott cameo csiszolású üvegek hatására a technika egész Európában, sőt az Egyesült Államokban is rendkívül Fürdőpohár, Magyarország, 1853 Fúvott, csiszolt magyar fürdőpohár, 1853 Fúvott olasz opálüveg, 1873 Fúvott palack és váza, Velence 1873 népszerűvé vált. Az Art Nouveau cameo csiszolású díszüvegei, Émile Gallé, a Daum-fivérek, Eugéne Michel, Camille Tutré de Varraux munkái a technikában rejlő lehetőségek tökéletes kiaknázását, s magas művészi színvonalú megvalósítását példázzák. A francia Art Nouveau másik, az Art Oeco idején is alkotó nagy egyénisége René Lalique már a préselést alkalmazta opalizáló üvegtárgyainak formaadásához. E technika széles körben először az Egyesült Államokban terjedt el az 1830-as években, bár Angliában például már 1827 előtt is alkalmazták, de kizárólag a színes csiszolt üveg utánzásakor. A préselt üveg technikai lehetőségeinek megfelelő sajátos forma- és motívumkincset az úgynevezett csipkeüveg példázza. Ezt az üvegtípust Deming Jarves fejlesztette ki 1830 körül. A csipkeüvegből készült tárgyak teljes felülete díszített, alapja sűrűn pontozott, ebből emelkednek ki az igen változatos, általában virágos, de gyakran geometrikus ábrázolások. A magyar üveg technikai-művészeti hagyományaiban a velencei művészeti hatásokat mutató hutaüvegek játszanak fontos szerepet. Az első magyarországi üveghuta 1350 körül kezdte meg működését Teplicen. Ez az úgynevezett bányavárosi huta típus képviselője. A nemesfémbányászathoz szükséges edényeken kívül valószínűleg már a korai időszakban is előállítottak egyszerűbb öblösüveget, üvegtányérokat — ez utóbbiak az üvegablakok alkotórészei voltak. A másik magyar hutatípus a földbirtok részét alkotó, annak központjában kialakult uradalmi üvegcsűr. E típus jelentős képviselője a II. Rákóczi Ferenc által 1708-ban alapított parád-óhutai üvegkészítö műhely. A huta nyersanyagát, a „békasót” (kvarchomok) a közeli Gilicevölgyben bányászták, a hamuzsírfőzó ház a huta mellett működött. Egy 1730-ból való összeírás szerint a hutában működött formakészítő, akinek feladata a fúváshoz szükséges faformák elkészítése volt, két üvegcsináló, ezek munkája a tulajdonképpeni üvegmegmunkálás, a fúvás volt. A fazékcsináló mester az üvegolvasztáshoz szükséges fazekak (tégelyek) karbantartását végezte. Erdélyben működött az egyik jelentős gyárunk, a porumbáki, ahol az 1649. évi ősz- szeírás szerint vásári, általlátó, ko- tyogós, aranyválasztó és mécsnek való üveget, valamint üvegtányért 6
