Múzsák - Múzeumi Magazin 1984 (Budapest, 1984)
1984 / 2. szám
SUS* Watteau a kivételezett réteg szórakozásaiból végsőkig finomított, álomképpé idealizált, képzeletbeli világot teremt. A táj festésmódja is merőben új. Az aprólékos részletezés nála nem párosul kemény formálással. Festőisége, a színek finom átmeneteinek érzékeltetése a francia festészet XIX. századi fejlődésének előhangja. A táj és a figurák kezdetben nem alkottak még egységet (Beszélgetés), később annál szorosabbra formálja a kapcsolatot, a heverésző, udvarló, zenélő párok belesimulnak a színjáték valós keretébe, a tájba. Watteau főművének, a Hajóraszállás Cythére szigetére című képének ötletét egy vígjátékból (Dancour: A három unokatestvér) merítette, melyben három fiatal pár a szerelem szigetére készül. A kép jobboldali részén látható is a három pár a készülődés különböző fázisában. Az egyik pár még csak beszélget, a másik már indulni készül, a harmadik vár a többiekre. A téma XVII. századi irodalmi hagyományt követ, mely szerint a szerelem egy boldog szigetre való utazás. Az öbölben várakozó díszes hajóhoz egész zarándoklat tart. A képnek elmondható története alig van, a belőle áradó hangulatiság, festőiség azonban messze fölébe emeli a hasonló gáláns témájú műveknek, pásztorjátékoknak. A háttér varázslatos szépségű tája, a színek meleg harmóniája mögött bujkáló fájdalmas hangulat sejtetése egyedülálló élmény. A kompozíciót megfestette Nagy Frigyes számára is, több szereplővel, „harsányabban”, ha egyáltalán lehet Watteau esetében ezt a jelzőt használni. Az előtér jobb oldalán a facsoport motívuma megmaradt, de a háttér Leonardo tájait idéző hegyvonulatát már nem ismételte meg, a bárka is egyszerűbb. Ugyanezekkel a típusokkal találkozunk a Champs-Élysées vagy az Élet örömei című kompozícióin is, ahol nagy dimenziókat érzékeltető tájba, illetve egy tájra nyíló palota előterébe helyezi „földi paradicsomban" élő alakjait. Művei egy csoportján a Commedia dell’arte figurái jelennek meg, így Mezzetinto, az örök hősszerelmes gitározó, epekedő alakja. Korai művei közé tartozik a Családi hangverseny, melyen egyik barátját és annak családját olasz színészek jelmezében örökíti meg. e önarckép Hajóraszállás Cythére szigetére, 1718 Az Olasz szerenád című képe is ebbe a témakörbe tartozik. Egyik szokatlanul nagy méretű művén Gilles, a bohózatok komikus figurája egyedül, társai közül kimagasodva áll velük szemben a színpadon. Magányt és emelkedettséget, a köznapoktól eltávolódó, mégis fájdalmas lélekállapotot fogalmaz meg, a művészsors talán első bohóc-szimbólumba sűrített ábrázolásában. Watteau a kortársak leírása szerint gyenge testalkatú volt. Amikor tüdőbeteg lett, gyógykezelésre Londonba utazott, de állapota nem javult. Visszatért Franciaországba, vidéken élt, de nem épült fel betegségéből. 1721-ben, 37 éves korában halt meg. Élete utolsó hónapjaiban festette egyik főművét, Gersaint műkereskedő cégérét. A képet később kettévágták, más feltételezés szerint soha nem alkotott egységet a két képrész. Mindkét festmény Watteau utolsó pártfogója, Gersaint műkereskedésének belsejét mutatja. Az egyiken éppen Rigaud: XIV. Lajos portréját csomagolják ládába, a másikon több érdeklődő nézi a falra kiakasztott képeket, a pultnál társalognak, ékszereket néz egy díszes ruhájú hölgy. Nyugodt szemlélődés hangulata árad a képbői, a kifinomult mozdulatok is belső nyugalomról, a szépséget kedvelő emberek harmonikus együttlétéről vallanak. Watteau képeit széles körben ismerték, halála után egy barátja összes művéről másolatokat készíttetett. Hatott Boucher-ra és Renoir- ra, de merített belőle Lotz Károly is. Talán neki köszönhető az is, hogy a rokokó az időtlen boldogság szigetévé vált sok szecessziós mesternél is. GELLÉR KATALIN 29
