Múzsák - Múzeumi Magazin 1984 (Budapest, 1984)
1984 / 2. szám
/ FAGOTT A TÖBBIEK levegőt. Ez a fújástechnika keleti eredetű és sok előgyakorlatot kíván. A görög elődöknél a hangszer egyenletes fúvását egy arcra feszített speciális bőrkantár segítette, amelyet a bőrszíj toldalékkal a koponyához erősítettek. A XII—XIII. században Dél-Európában megjelenő pásztorsípok hangja még emlékeztethet a harsány, csatamezőre való auloszok hangjára. Zenei pályafutásuk ezért nem Is fényes. Közép-Európában feltűnik módosított formájú változatuk, amelynek hangja behízelgőbb. lágyabb. Az édes pásztorsípnak nevezett változat utódai már életképesek, és megjelenésük valóban a hangszercsalád megszületését jelzi. Az utódok közé tartozik a XIV. század közepétől feltűnő és sokféle hangolásban készített bombarde (németül pommer). A hangszeresen kísért kóruséneklések egyik ismert szereplője ez a hangszer. A korabeli festményeken is megjelenik: angyalok játszanak rajta és angyalkórusokat kísérnek. Zenekari szereplése talán még gyakoribb, mint vokális kísérőhangszerkénti használata. Megtévesztő az egyik leszármazott, a görbe kürt neve. Hajlott alakja valóban emlékeztet az állati szarvból készült kürtökre, de kettős nád- nyelves fúvókája vitathatatlanná teszi hovatartozását. Ma már csak múzeumok és a régi zenét felelevenítő zenekarok ritkasága. Hasonlóan rövid életű volt a világi tárgyú képzőművészeti alkotásokon is fel-felbukkanó zúgósíp. A cink, a reneszánsz egyik igen kedvelt hangszere, fúvókája sima fatölcsér, mint az ajakrezgéssel megszólaltatott kürtök, trombiták fúvókája. Eredetéről mindössze azt tudjuk, hogy nem vezethető vissza az oboafélék családjára. Anyaga sem volt mindig fa, faragták elefántcsontból is. Alakja pedig rendkívül sokféle, az egyenes, ívelt majdnem vissza- hajló, valamint az S alakú formák alapján még azt is kétségbe vonhatnánk, hogy azonos hangszerről van szó. Hangja jóval szegényesebb számos kortárs fúvós hangszernél, mégis az egyik legnépszerűbb zeneszerszám volt a maga korában. Szintén kórusok kísérőhangszere, de nemcsak a szó mai értelmében. Korábban ugyanis nagy divat volt a több kórus és több hangszerkórus egyidejű szerepeltetése. S ezt az újszerű zenei hatásokra törekvő szerzők egészen szélsőséges formákig „fejlesztették". Esetenként a terem sarkaiban felállított négy-öt kórus és háromnégy hangszerkórus versengett egymással, s ilyenkor nagy szerephez jutottak a cinkkórusok is. A barokk a zenében is óriási változásokat hozott. A zenei kifejezésben a fő szerep az érzelmeké let, s így megpecsételődött a sorsa minden olyan fakó és merev hangszernek, mely a gazdagon áradó érzelmek árnyalt kifejezésére alkalmatlan volt. A szigorú szelekciót szinte csak az oboa és a fagott élte túl. de ezek is csak olyan átalakítások után, melyek gyökeres változást hoztak hangterjedelemben, hangszínben, dinamikában egyaránt. A XVII. századi oboa nyers, érdes hangjának tompítására, lágyítására gyapotot tömtek a hangszer tölcsérébe. Később számos más fúvós hangszernél módosították így a hangszínt. Ezen a hangszeren összesen két billentyű és néhány kettős nyílás volt. A kettős nyílások egy ujjal befoghatok voltak, de egyikük szabadon hagyása félhanggal magasabb hang megszólaltatását tette lehetővé. Triébert francia hangszerkészítő és Gillet, a párizsi konzervatórium tanára együttes munkájának köszönhető az oboa technikai tökéletesítése. Ennek alapja a fuvola megújításakor feltalált gyúrbillentyűs rendszer. A fúvókát azonban nem sikerült módosítani, mert minden kísérlet a hangszín durva romlásához vezetett. Pedig az oboa fúvása a legnehezebbek közé tartozik. A fúvónyílás levegőáteresztő képessége ugyanis nagyon kicsi. Ez az egyik oka annak, hogy az oboa zenekari szereplése közben többet áll, mint a többi fúvós. A másik ok az, hogy hangja a többi hangszernél kevésbé simul a zenekari összhangzásba. A hangolás merevségén is sokat változtattak a technikai újítások. A fuvola mintájára a több csőrészből illesztett oboák hangolását a csőrészek ki-be tologatásával változtatni lehet, mégis megmaradt az a szokás, hogy az egész zenekar az oboa „a” hangjára hangol. Hosszú, összehajtogatott cső a fagott. A teljes légoszlop hossza eléri a három métert. A kettéhajtott cső fúvott végéhez vékony, a hangszertesthez merőlegesen hajló fémfúvóka illeszkedik. Az egy teljes oktávval mélyebbre hangolt kontrafagott légoszlopa kétszer olyan hosszú, mint a fagotté. Ezt már csak a hangszer csövének háromrét hajtásával lehetett megoldani. A nyelvsípok zenekari szerepe jelentős változáson ment át az idők során. Händel idején a mainak többszöröse szerepelt a zenekarban. Kórust, csoportot alkottak, mint napjaink szimfonikus zenekarában a hegedűk. 1785-ben ezt a zenei hagyományt is felidézték azon a londoni Handel-emlékünnepsé- gen, ahol 26 oboát és 26 fagottot szerepeltettek a zenekarban. I. Armstrong bivalyszarv-tülköt szólaltat meg Fuvola, oboa, kürt, fagott, klarinét KARÁCSONYI REZSŐ
