Múzsák - Múzeumi Magazin 1984 (Budapest, 1984)

1984 / 2. szám

Bánk bánjának filmváltozatát. A felvételek a XIII. században épült szentbenedeki Kornis-kastélyban folytak, parádés szereposztásban. Bánk bán: Bakó László, Gertrudis: Jászai Mari, Tiborc: Szentgyör- gyi István, Melinda: Paulay Erzsi, Ottó: Várko- nyi Mihály, Biberach: Janovich Jenő volt. Jellemző a film fogadtatására, hogy legrangosabb irodalmi folyóiratunk, a Nyugat 1915. évi első számában részletes méltatást közölt Zolnai Béla irodalomtörténész tollából. Kertész Mihály elkészítette még A tolonc című filmet, Tóth Ede népszínművének filmváltozatát, majd a sikeres komédiát, A kölcsönkért csecsemőket. 1915-ben Budapestre szerződött. Helyére Janovics Jenő az addig Berlinben dolgozó Garas Mártont szerződtette.

1915-ben már jelentős filmélet zajlik Kolozsvárott. A budapesti Újság beszámolója többek között a következőket írja: „Mindenesetre ügyes kereskedői ötletre és üzleti leleményességre vall az, hogy Janovics igazgató most már nem hármasával, négyesével, hanem tucatszámra pergeti le a filmdarabokat, s már eddig is közel tíz új mozidarab felvételeit fejezték be”. Garas Márton egyik legérdekesebb vállalkozása volt a Tetemre- hívás című Arany János-ballada megfilmesítése, Berky Lili főszereplésével. A műtermi felvételeket Kolozsváron készítették, a külsőket a vajdahunyadi várban forgatták. Balladát, mint a nemzeti irodalom sajátos alkotását addig világviszonylatban nem vittek filmre. A magyar kritika lelkesen üdvözölte a filmet, melynek külföldön is sikere volt, Bécsben például irodalomtörténeti órákon vetítették az iskolákban. Garas Márton és Janovics Jenő rendezésében számos értékes film készült még ebben az időben, majd Garas Budapestre szerződött.

1916 márciusában alakult meg a Corvin Filmgyár, az igazgató és cégtulajdonos Janovics Jenő, a cégvezető és egyben főrendező Korda Sándor, az egykori fővárosi filmújságíró lett. Janovics szerződtette még rendezőnek Mérei Adolfot, a népszerű fővárosi kabaré és revúszínház igazgatóját, operatőrnek pedig a Párizsban tanult Virág Árpádot. Új felvevögépet, felszerelést szereztek be, a filmek kidolgozására kibérelték a budapesti Uher-filmgyár laboratóriumát, és nagy feltűnést keltett a filmgyár három új típusú gépkocsija. Ezekre azért is szükség volt, mert sokat forgattak a nagyon szép természeti adottságokkal rendelkező Szászfenesen, Gyulai Rosenberg Sándor birtokán, melyet hamarosan „Mozifalvá"-nak nevezett el a köznyelv és a sajtó. A Corvin Filmgyár, programja szerint, jó filmeket kívánt készíteni, melyeknek elsőrendű színvonalukon kívül kivételes vonzerővel is kellett rendelkezniük, „vagy a főszereplő színész neve vagy a darab címe, témája, írója által". A Janovics-produkciókra mindig jellemző volt a kitűnő szereposztás. Ezúttal is többek között Berky Lili, Blaha Lujza, Beregi Oszkár, Csortos Gyula, Gaál Gyula, a Góth házaspár, Kürthy György, Rózsahegyi Kálmán és a kolozsvári színház legjobb művészei álltak a produkciók rendelkezésére. És olyan írók művei szolgáltak a filmek alapjául, mint többek között Sardou, Mark Twain, Gaál József, Csiky Gergely, Gábor Andor, Guthy Soma, a népszerű Szomaházy vagy Petőfi Sándor, akinek költeményeit „dalciklus" keretében vitték filmre. A Corvin Filmgyár húsz film elkészítését vette tervbe az első évre, ebből 1916 nyarán tizennyolc el is készült. A Corvin Filmgyár működésének egyik legjelentősebb mozzanata Korda Sándor rendezői indulása, aki innen nőtt fel azután a nemzetközi filmélet vezető nagyságai közé. Korda a kezdeti nehézségek után hamarosan magára talált. Csiky Gergely vígjátékát, A nagymamát rendezte többek között, a forgatókönyvet is ő írta. A címszerepet az egykori neves primadonna, ebben az időben a magyar színjátszás nagyasszonya, Blaha Lujza játszotta. Korda rendezésében készült Szomaházy István regénye nyomán a hosszú ideig divatos alapkonfliktust, a gépírókisasszony—vezérigazgató szerelmet bemutató vígjáték, a Mesék az írógépről.

1917 elején, sok nagysikerű kolozsvári rendezés után, Korda Sándor átvette Janovics Jenőtől és Budapestre telepítette a Corvin Filmgyárat. Korszerű, nagy filmgyártó telepet létesített a fővárosban, mely alapja a mai Lumumba utcai filmgyárnak. Janovics Jenő rövidesen megalakította új vállalatát, a Transsylvania Filmgyárat. Fáradhatatlanul dolgozott tovább, majdnem valamennyi filmjét maga rendezte. Változatlanul ragaszkodott az irodalmi alapanyaghoz és az igényes szerep- osztáshoz. Az 1917-es év a magyar film nagy fellendülésének ideje. Bródy Sándor: A tanítónő, Ohnet: Vasgyáros, Herczeg Ferenc: A Gyurkovics lányok című műveinek filmváltozatai a Transsylvania nagy sikerei. 1918-ban a Transsylvania változatlanul számos film forgatását tervezi. Jóné- hány el is készül, de mint Janovics később visz- szaemlékezik, sok film feledésbe ment, negatív- jaik elkallódtak a budapesti, bécsi és párizsi laboratóriumokban. A háború utolsó évében megszakadtak a Transsylvania kapcsolatai ausztriai és francia partnereivel. Janovics Kordával, a Corvin Filmgyár igazgatójával próbál tárgyalásokat kezdeni a filmterjesztésről. 1918 nyarán így ír: „Szívemhez közelebb álló gondolat lenne ismét szorosabb nexusban lenni óriásivá nőtt magzatommal, a Corvinnal.” A tárgyalások azonban nem vezettek eredményre. Az Újság 1918 októberében még hírt ad az erdélyi filmgyártásról, egy filmtervről, melynek cselekménye 1916 őszén Székelyudvarhelyen játszódik, és az egyik szerepre Szentgyörgyi Istvánt kérték fel, de a történelmi események 1918-ban lezárták a filmgyártás történetének e korszakát.

KARCSAI KULCSÁR ISTVÁN