Múzsák - Múzeumi Magazin 1984 (Budapest, 1984)
1984 / 2. szám
Újítgató, tervezgető, törekvő embernek ismerte környezete. Csaknem örökölte a gyomai református egyház kurátori tisztét, hiszen a Csapók mindig részt vettek az egyház világi vezetésében. Többedmagával megszervezte a kisgazdák Hombár nevű gabonatermelő és értékesítő szövetkezetét. Vízi úton, a Hármas-Körösön szállították a terményt a Fekete-tengerig. 56 hold sziken gazdálkodott, érdekelt volt tehát a talajjavításban is. A ma is korszerűnek számító eljárással, a rigolo- zással kísérletezett. Gazdálkodásának új típusú szervezésével kitört a hagyományos, paraszti földművelés keretei közül. Papp Zsigmond a gazdálkodás mellett festegetett és faragott. E törekvéseivel is túllépett módos paraszti környezetén. A hagyományos ízlés és műveltség keretei közül ezáltal is ki akart törni. Tehetségéből több irányú kísérletezésre tellett. Festegetett olajjal, viszonylag fiatalon, már a század első évtizedében, az apja üzletének cégtáblájáról, illetve katona- önarcképéről tudunk. Az 1920-as évektől bútorokat, díszes kapukat faragott. Majd sírkőfaragó kisiparos engedélyt váltott, és a gyomai, illetve a környékbeli temetőkbe sírköveket készített. Ezzel párhuzamosan a gyomai református egyház templomrestauráló törekvéseinek egyik megálmodója, megtervezője. Maga faragta a templom- épület hat hatalmas tölgyfa ajtaját; új orgonát tervezett, melyet segédlettel meg is épített. Naturalisztikus, realista látásmód jellemezte a családja tagjairól készült alkotásokat, továbbá ebben a látásmódban fogantak szép sírkövei, síremlékei. A paraszti környezetből választott témái azonban naiv szemléletben fogantak. A Gyomai Holtkörös, az Endrődi falu széle, a Baromfi- udvar, A tanyai élet, a Dinnyeszüret, a Vályogvetés című képeit már e naivitás hatja át. Úgy akarta dokumentálni környezetét, a kort, hogy az abból származó sikereire büszkén hivatkozhasson Is. Kiállításokat szervezett, helyi és országos tárlatokon mutatta be munkáit. A Békés megyei sajtóban többször megemlítik munkásságát. A református puritanizmusra jellemző életfilozófiával közeledett témáihoz. Különösen kicsendül e törekvése a Csapó nagyszülők síremlékéhez öntött bronz domborműből, melyen az ábrázolt témát meg is nevezte: A magvető és a nagy arató (ti. a halál) örök harcára történt filozofikus utalásként. Megfestette családját, szüleit, nagyszüleit: megannyi remek parasztportré. Tájékozódott környezetében is. Vállalta, hogy irányítja, szervezi a szépért való küzdelmet. Javaslatot tett a gyomai temetőkertek rendezésére is. Itt bontakozott ki igazán irányító egyénisége, amikor az Alföldön még szokatlanul a rendezett temetőkertet követelte szülőfalujától. A felszabadulást követően a gyomai népfőiskolán előadásokat vállalt, s kedvenc témáiról, a művészetről és a talajjavításról beszélt hallgatóinak. E sokoldalú ember munkásságának 1984 nyarán a gyulai Erkel Ferenc Múzeum egy művelődéstörténeti ihletettségű kiállítással állít emléket. Falukép Endrödröl, 1927 Vályogvetés, 1928 BENCSIK JANOS
