Múzsák - Múzeumi Magazin 1984 (Budapest, 1984)
1984 / 2. szám
KÖNYV A festészetben, a szobrászatban és a mozaikokon már korán megjelenik a könyv ábrázolása. Elsősorban azért, mert egyes keresztény szenteket, apostolokat könyvvel a kezükben vagy könyvek társaságában ábrázoltak a nyugati és keleti egyház művészi alkotásain. A keresztény vallás kánonja alapján meghatározott módon ábrázolták Krisztust, Máriát és a szenteket. Példa erre egy XI. századi konstantinápolyi miniatúra, amely Máté evangélistát ábrázolja, amint könyve fölé hajol, a képen egy írószekrényke is látható, toliakkal és tintával, de a Krisztus pantokrátor ábrázolások, amelyek a legtöbb bizánci templom fökupoláján megtalálhatók, bal kézben könyvvel mutatják Krisztust. Még korábban, 359-ben Rómában készült az az ókeresztény relief, Junius Bassus szarkofágja, mely a szakálltalan Krisztust Szent Péterrel és Szent Pállal ábrázolja, a könyv elődjét, a papírusztekercset tartják kezükben. A magyarországi művészet történetében is találunk korai példákat a könyvábrázolásra. Egy XIII. századi budai oszlopfő bibliaolvasókat ábrázol, ez az alkotás egyike az első hazai olvasó és könyvábrázolásoknak. Igen figyelemre méltóak a Zolnay László által feltárt budavári gótikus szobrok olvasó és könyves figurái, amelyek feltehetően a XIV. század második felében készültek, majd egy évszázad múltán a föld alá kerülhettek, s így maradtak meg. A művészettörténészek szerint a szobrok tárgyuk és rendeltetésük szempontjából két csoportra oszthatók: egy részük a középkori királyi palota díszítésére szolgált (az alakok lovagok, udvari emberek, főrangú hölgyek és heroldjaik, címer- és fegyverhordó szolgáik); a másik csoport apostolokat és szenteket ábrázoló alakjai a királyi kápolnából származnak. Előkerültek alakos gyámkövek is. Ez utóbbiak között van az ölében könyvet tartó, olvasó atlasz figura. A könyvet tartó gyámfigura ugyan hiányos és töredezett, mégis jól látható rajta az egykori olvasó, amint a félig nyitott könyvet ölében tartja, egyik kezével megtámasztja, miközben a másikkal a lapokat összefogja. A szakállas, hosszú hajú férfi szerzetescsuhát hord (ebben az időben a legtöbb író-olvasó ember a szerzetesek közül került ki). A megcsorbult orrú, az egykori színes festés nyomait viselő arc komoly elmélyülésről tanúskodik. Nem tudhatjuk, mit olvas, de az ábrázolás arra utal, hogy a XIV. századi Magyarországon az olvasás már megörökítésre ihlető tevékenység volt. Előkerült egy másik könyves szobor, ez feltehetően Szent Bertalant áblázolja, jobb kezében bőrzacskó, ebben az úgynevezett csuklyás könyv (a kifejezés zacskószerű könyvkötést jelent, vagyis a könyvet kötésénél fogva lehetett tartani, vinni). A könyv formája jól kivehető. Az olvasás ábrázolása gyakran látható miniatú- rákon. Egy kézzel írott evangéliumban 800 körül egy aacheni mester könyvvel ábrázolja Szent Mátét. A reuni kolostor mintakönyvében egy érdekes rajz művészeket mutat be munka közben, az egyik miniatúrát fest egy könyvbe, a másik pedig táblaképet. Az 1200 körüli kötetet a Bécsi Nemzeti Könyvtárban őrzik. Megkapó Luca della Robbia Éneklő gyermekeket ábrázoló domborművé, amelyen könyvből dalolnak, az alkotás 1431 - ben készült Firenzében. Fouquet oltártábláján Etienne Chevalier-t, VII. Károly francia király kincstárnokát, mellette Szent Istvánt láthatjuk kezében szép kötésű könyvvel. Michelangelónak a Sixtusi kápolna mennyezetére festett alkotásán számos könyves figurát láthatunk, talán legérdekesebb közülük Dániel próféta, aki vaskos könyvét a térdére és egy kisfiú hátára támasztja, és éppen elfordítja a fejét, hogy feljegyezzen valamit abból, amit olvasott. Vele szemközt egy keletiesen öltözött öregasszony, a „perzsa” Szibilla, szorosan szeme elé tartja a könyvet, ö is egészen elmerül a szent szöveg kutatásában. Egy kiemelkedően érdekes képen maga a könyv a főszereplő. Guiseppe Arcimboldo 1565-ben festett képén könyvekből alakította ki a könyvtáros foglalkozást jelképező figurát. Az ábrázolásnál felhasználta a festő a könyvtárosi mesterség néhány jellegzetes korabeli kellékét, a könyvporolót, a könyvjelzőt és a polcokat takaró függönyt is. A kép egyben karikatúrája a korabeli történésznek, Wolfgang Laziának. El Greco képein is gyakran előfordul a könyv, így például az 1609- ben készült Hortensi Felix Paravicino barát portréján, az ülő alak két kötetet is tart a kezében, egy kicsit és egy nagyot, a kisebbikben ujját használja jelölőnek. Egyes szentek (Szent Jeromos, Alexandriai Szent Katalin stb.), apostolok ikonográfiái szabályok szerinti ábrázolásán kívül a könyv gyakorta az elmélyedést, az ájtatosságot, a tudományosságot jelképezi. Sokszor a törvény, a törvényesség és az igazságosság szimbóluma. Más helyeken csupán háttérdíszítő elemként szolgál. A könyv a kézben vagy az asztalon tekintélyessé teszi az ábrázolt személyt, de gazdagságát is jelképezheti, hiszen különösen a nyomtatás elterjedése előtt a könyv jelentős anyagi értéket is képviselt. BATARI GYULA
