Múzsák - Múzeumi Magazin 1984 (Budapest, 1984)
1984 / 2. szám
A t*st& parasţtqaţda önarckép katonakoromból, 1909 k. Apró s nagyobb településeink történetének kevés olyan tanúja maradt, melyeket az úgynevezett magas kultúrához sorolhatnánk. Fokozottan igaz ez a Dél-Alföldön. Egy-két viszonylag későn épült templom, néhány kastély vagy kúria hirdeti, hogy a századok e tájon sem múlottak el jeltelenül. A megőrzendő értékeket az első világháborúig a populáris, demokratikus jellegű népi kultúra, Illetve a paraszti hagyományok többé-kevésbé zárt világa képezte. A polgári átalakulás már a XIX. század második felében szétfeszítette e közösségi világszemléletet tükröző hagyományok kereteit. A népesebb falvakban és mezővárosokban módos paraszti réteg jelent meg. Közülük kerültek ki a hagyományőrző törekvések hangadói. Ők Irányították a közízlést; viselkedésük, magatartásuk normává szigorodott. A mívesen munkált, díszes paraszti tárgyak, néprajzi rekvizítumok reprezentációs törekvéseiket is szolgálták. E családok tagjai viselték utoljára a subát, a női kisbun- dát, részükre készültek a legmutatósabb cserép butellák. A következő nemzedék pedig egyre inkább az úri osztály dzsentroid magatartásában vélte felfedezni a mintát. Ha ebből a rétegből olykor ki akart törni valaki, akit már nem kötött a paraszti hagyomány, ebbéli törekvéseit értetlenül szemlélték osztályos társai, akik megfelelőnek érezték saját helyzetüket. A kitörni szándékozók többet akartak kicsikarni a termőföldből és ésszerűbben gazdálkodni. A megszokott népi díszítőművészet rekvizítumai helyett már egyedi tárgyakat igényeltek. Ha pedig alkottak, nem akartak megmaradni a folklórra jellemző névtelenségben, ugyanakkor „naiv" szemléletük mégis az általuk meghaladni vélt világhoz kötötte őket. A Békés megyei Gyoma a XIX. század közepén öt és félezer, zömében református és magyar lakosú mezőváros, ahol sem akkor, sem akár két emberöltővel később nem lehetett megélni a művészetből. Kedvtelés maradt. Ez meghatározta Papp Zsigmond (1888—1961) munkásságát is. Ez a polihisztor parasztgazda Gyomán született 1888- ban. Apja Vésztőről került át szolgának, majd helyben nősült meg. Úgy mondták, „benősült" a mindig vezető, módos (de nem vagyonos) gyomai parasztok, a Csapók családjába. E házassággal alapozta meg családja jövőjét. Mégsem tudott megfelelő egzisztenciát teremteni a századforduló Gyomáján környezete, családja számára. Vállalkozásait kudarc kísérte, majd megrokkant, s viszonylag fiatalon halt meg. A házaspár hat gyermekéből felnőtt korra ketten maradtak, az idősebb fiú Papp Zsigmond volt. Gyermekkorában szívesen töltötte szabadidejét Csapó nagyapja tanyáján, ahol előbb libapásztor majd kanász lett. Gyomán elvégezte az elemi iskola első öt osztályát, majd pedig a német nyelv tanulása kedvéért, cseregyerekként Temesszentandrásra került. Még két tanévet töltött távol a szülői háztól, mert Torontál vármegyében kezdte meg a polgári iskolát is, majd Gyomán, magánúton fejezte be. Ekkor az apja mellett, a mészárosüzletben segédes- kedett. Minden vágya az volt, hogy festő legyen, meg is próbálkozott vele, de sikertelenül. Katona az I. világháborúban, s leszerelés után a paraszti gazdálkodáshoz látott.
