Múzsák - Múzeumi Magazin 1984 (Budapest, 1984)
1984 / 2. szám
isUtiei Zeusznak. A Khariszok szépkoszorús, bájos istennők, latin nevükön gráciák. Az elrejtő, Kalüpszó nevű ókenáisz, „a szépek szépe” messze nyugaton, az ibolyaszínű tengeren, Óügié szigetén lakik. Hatalmas barlangját égerfák, fekete nyárfák és ciprusok sűrűje takarja el. Lombjaik közt széles szárnyú bagoly, sólyom és tengeri varjú fészkel. A barlang előtti réten négy kristályvizű forrás fakad, s vizével öntözi a rétet. A barlang bejáratát szőlőindák függönye takarja el. A széphajú Kalüpszó bent ül a barlangban, szövőszéke mellett, aranyvetélővei szövöget s énekel. A tűzhelyen ég a tűz és a cédrus égő hasábjainak jó illata betölti a szigetet. Ilyen idillikus környezetben képzelték el a görögök isteneiket. Nem csoda, hogy Odüsszeusz kerek hét évig maradt Kalüpszó vendége a távoli szigeten. Az egyik görög folyó (Akheolosz) és egy (Deinanesira nevű) királylány gyermekei a kopár zátonyszigeteken éneklő, lányfejű madarak, a szirének. ök a halál angyalai, a pusztulásra ítélt hajótöröttek halluciná- cióin alapul legendájuk. Az embert énekükkel halálba ringató sziréneket gyakran ábrázolták sírkamrák falán vagy temetési urnákon. Négyen vannak: a Daloskedvű (Molpé), a Behízelgő (Peisszióné), az Elbűvölő (Thelxiepeia) és a Ragyogó Hangú (Aglaifoné). A monda szerint, aki meghallja éneküket, bűvöletbe esik és inkább éhen pusztul, minthogy tovább hajózzon. Emlékezetes Odüsszeusz esete, aki evezős társai fülébe viaszt dugott, magát meg az árbochoz kötöztette, hogy meghallgathassa a szirének énekét. A szépséges Afrodité születési legendája is a tengerhez kapcsolódik. Anyja Dióné, az eső istennője, apja a fellegtorlaszoló Zeusz. A tengerbe hulló eső után, egy osztrigakagyló héjában merült fel a habokból Afrodité (latinul Venus), a szépség és a szerelem istennője. Ezért illetik Afroditét a habszülte és a tengeri jelzővel is. Küthéráról szent állatai, a galambok és verebek kíséretében végigvonult a tengeren kelet felé, egészen Ciprus-szigetéig, ami úgy megtetszett neki, hogy lakhelyéül választotta. Cipruson, a „szerelem szigetén” van a legerősebb hagyománya az Afrodité-kultusznak. Afrodité lánya, az összhang (Harmónia) szerencsétlen sorsú istennője lett az első thébai király felesége. Harmónia Inó nevű lánya, férje őrült dühe elől menekülve kisfiával, Melikertésszel együtt a tengerbe vetette magát egy szikláról. A tenger sötéthajú ura, Poszeidón megszánta, és a hajótörötteket segítő istenalakokká változtatta őket: Inó lett a fehérfátylas Leukothea istennő, aki a vízbe esett, hullámokkal küzdő embert a felszínen tartja és a part felé sodorja; Melikertész pedig Paláimon néven, delfinen lovagolva vagy delfin képében segít a bajbajutottaknak partot érni. TÓZSA ISTVÁN Botticelli: Vénusz születése, 1484 k. Poussin: Neptunus és Amfitrité 15
