Múzsák - Múzeumi Magazin 1984 (Budapest, 1984)
1984 / 2. szám
Poszeidón Az ókori Görögország Földközi-tengeren hajózó lakói szörnyetegek, istenségek lakhelyének képzelték a titokzatos víz alatti világot. A tengeri viharokban, a szelekben, a szivárványban, az örvényekben pedig természetfeletti erők megnyilvánulását látták. A tenger istene és legfőbb ura Zeusz egyik bátyja, a messziremorajló Poszeidón (latinul Neptunus). Víz alatti palotája az Égei-tenger mélyén, az euboiai partok közelében van. Szent állatai, a lovak által vontatott hintóján jön a tenger felszínére, s háromágú szigonyával vihart támaszt, vagy éppen lecsendesíti a hullámokat. A földrázó Poszeidón kelti a görög földön gyakori földrengéseket is. A tengeri kikötővárosokban még Zeusznál is jobban tisztelik a tenger kékhajú főistenét. A vízi nimfákkal és tengeri istennőkkel (ókeániszokkal) folytatott szerelmi kalandjaiból számos gyermeke (főleg halandó mondabeli alak és tengeri óriás) származik. Triton és Glaukosz nevű gyermekeinek felesége, a kékszemű, sok- sóhajú Amfitrité hableány az anyja. Az erős Triton a vihar istene. Atyja parancsára, kagylótrombitáját fújva szabadítja rá a szeleket a hullámokra. A tengerzöld Glaukosz a hajózás és a halászat istene. A tenger sötéthajú urának egy Naida nevű nimfától született fia Pró- teusz, a tengeri bölcs, a halak és a fókák változó alakú istene, aki a Nílus-delta szigetein sütkérezik naphosszat. A Földanyától született a földrázó isten rettenetes lánya, a mindent elnyelő tengeri örvény istennője, a Kharübdisz, akitől Odüsszeusz is csak nehezen tudott megmenekülni. 14 «A \eu^ec Ott, ahol a tiszta tengervíz sötétzölddé váló mélysége már eltakarja szemünk elől a vízi növényeket és a tengerfenék szikláit, kezdődik Pontosznak, a mélytenger istenének birodalma. Pontosz a Földanya (Gaia) fia, az Égbolt (Uranosz) ikertestvére. Anyjától három fia és egy lánya született: a nagy Thaumasz, az erős Forküsz, az öreg Néreusz és az acélszívű Eurübia. Thaumasz a tengeri csodák (természeti jelenségek) istene, a szivárvány széllábú istennőjének és a madártestű, tengeri szörny-nővéreknek, a hárpiáknak az atyja. Felesége egy Elektra nevű hableány. Az aranyszárnyú Írisz, a Szivárvány, az istenek követe: vele küldenek üzenetet egymásnak az égi lakók. A bűnösöket a fúriák elé kergető hárpiák négyen vannak: a gyorslábú Podargé, a háborgó Aellópusz, a gyorsröptű Oküpeté és a sötét Kleinó. Forküsz a tengeri szörnyek ura. Neki és feleségének (a tengeri borzalmak Kétó nevű, széparcú istennőjének) a gyermekei a görgők és a grátiák. A görgők ijesztő külsejű, kígyóhajú banyák: az erős Szthenó, a széles tengeren messzire kóborló Eurüalé és a ravasz Medusza. A gorgók az ökeánosz partján élnek a ködös nyugaton. Medusza és Poszeidón utóda Pega- zusz, a művészeknek ihletet hozó szárnyas ló, aki a művészet istennőinek, a múzsáknak a kedvence. Szívesen legelészik Görögországban a Parnasszosz és a Helikón hegyeken. A grátiák Afrikában, Líbiában élnek (nem tévesztendők össze a gráciákkal, a báj istennőivel). A három grátia jóstehetségű, széparcú vénasszony, őshajú istennő: a rettenetes Deinó, a sáfrányleplű, harcias Enüó és a darázs Pefrédó. Néreusz tengeri bölcs a feleségével, egy Dórisz nevű tengeri istennővel az Adriai-tenger mélyén él egy zöld kristálypalotában, ötven lányuk van, ők a néreiszek, vagyis a hableányok. A két leghíresebb néreisz a hangosan zúgó Amfitrité (Poszeidón felesége) és egy ezüstlábú Thetisz istennő. Thetiszre maga Zeusz vetett szemet, de Prométheusz titán megjósolta neki, hogy születendő gyermeke hatalmasabb lesz az apjánál. Ezért Thetiszt egy halandó királyhoz adták feleségül az istenek. A lakodalom pecsételte meg Trója sorsát: Eriszt, a viszály istennőjét nem hívták meg, mire ő egy aranyalmát gurított a vendégsereg közé, a „legszebbnek” felirattal. Három istennő, a hatalmas Héra, a szűz Athéné és a mosolyszerető Afrodité támasztott igényt az almára, amelyet később a trójai Párisz királyfi, mint döntőbíró Afroditének ítélt, városára haragítva ezzel a két másik istennőt. Thetisz fia egyébként az egyik leghíresebb görög hős lett, a Trója alatt fiatalon elesett Akhilleusz. Mivel születése után anyja levitte az alvilágba, és bokájánál fogva a Sztüx vizébe mártotta, egész teste sebezhetetlen lett, kivéve a sarkát. Egy másik hableány Krataisz volt, a hullámok szilaj erejének istennője. Forküsztől született gyermeke az ugató, viny- nyogó tengeri szörnyeteg, a hajósok réme, a Szkülla. A tengeri zátonyon tanyázó kutyatestű szörnyeteggel Odüsszeuszt is összehozta balsorsa bolyongásai során. A Földanya és az Égbolt gyermekei közül a legidősebb, legméltóság- teljesebb titán a világot „körbefolyó” Ökeánosz (az Atlanti-óceán), a világóceán istene és megszemélyesítése. Felesége az ezüstös Tethüsz titanisz, a világtenger istennője és megszemélyesítése. Tethüsz (a Földközi-tenger) a vizek anyja: az ő gyermekének tartják az összes folyót (illetve a folyók isteneit), a patakokat, tavakat és a forrásokat (illetve a források szellemeit és nimfáit), valamint a tengeri istennőket, az ókeániszokat. A Duna folyamistenét például „szépvizű” Isztrosznak nevezték a görögök. Az ókeániszok közül a legismertebbek: a szeszélyes Tükhé (latinul Fortuna), a véletlen és a szerencse istenasszonya; a szépbokájú Ázsia, Admété, a leigázhatatlan tenger jelképe és a mesz- szirevándorló Eurünomé, aki a báj istennőit, a Khariszokat szülte
