Múzsák - Múzeumi Magazin 1984 (Budapest, 1984)

1984 / 2. szám

A következő évek legnagyobb ese­ményei közé tartozik a zeneszerző­szobrok kicserélése a homlokzaton, egy kisebb renoválás, és Otto Klem­perer működése. Majd bemutatók és vendégművészek sikerei, 1953-tól az Erkel Színházban is. 1954-ben a 70 éves Operaházat a Munka Vörös Zászló Érdemrendjével tüntetik ki. Ugyanebben az évben az öreg falak közé betör a modern technika: film­laboratórium és filmarchívum léte­sül a tánctanítás megkönnyítésére, az énekesek és a kórus pedig mag­netofonról hallgathatja vissza a pró­bákat. Hiába játszik már két színház­ban az opera .társulata, jegyet és főleg bérletet nagyon nehéz szerez­ni: sok a néző, és — ma már szinte hihetetlen — kevés a kritikus. „Leg­sürgősebb feladat a sajtó területén mutatkozik. Adjon a sajtó minél több teret a művekről, az előadói produk­ciókról szóló írásoknak.” — írja a Művelt Nép. És egyre több előadás­ról érdemes írni. A következő ne­gyedszázad alatt a világ legjobb mű­vészei lépnek fel Budapesten. Sokan közülük, mint például Lamberto Gar- delli karmester, vagy Piero Cappu- cilli, karrierjük első igazi állomásá­nak tekinthetik a budapesti szerep­lést. Egész társulatok is érkeznek: a „Bolsoj” 1958-ban a Giselle című balettel vendégszerepei, melyet ugyanebben az évadban mutatott be az Operaház is. A fiatal magyar mű­vészek számára érdekes lehetett az összehasonlítás a világ legjobb ba­lett-táncosaival. Néhány évvel ké­sőbb másfajta „összehasonlításra" nyílt alkalom. Theo Adam jött Buda­pestre, hogy elénekelje Fülöp király szerepét — Székely Mihály után. A kritika egyértelműen a nemrég el­hunyt magyar művészt tartotta jobb­nak. 1960-ban került megrendezésre a Magyar Opera Ünnepi Hete. Egy hét alatt tizenöt magyar operát és ba­lettet újítottak fel. Azután megint visszatértek az olasz és német szer­zők, és jöttek a híres tenorok: Gul- seppe di Stefano, Bruno Prevedi, Ma- dio del Monaco, Nicolai Gedda. A külföldön élő magyar művészek: Ernster Dezső, Svéd Sándor és Kó­nya Sándor is egyre többször jöttek haza szerepelni. A hagyományosan tragikus sorsú operai hősnőket töb­bek között olyan nagyságok énekel­ték mint Renata Scotto, Anna Moffo, Grace Bumbry. 1974-től Maurice Bé- jart munkássága újította meg a ma­gyarországi balettmúvészetet. A be­mutatók és vendégszereplések töret­lenül folytatódtak, de 1981-től már csak az Erkel Színházban. A cente­náriumához közeledő Operaházat be kellett zárni. A híres acélrácsos színpadgépezet összeomlással fe­nyegetett, és az épületgépészeti rendszer szintén tönkrement. A fel­újítási munkálatok az egész épület­re kiterjednek. A legnagyobb feladat a színpadi rész teljes átépítése. Az új színpadtechnológiai berendezés az NDK-ból érkezik. Az építőknek nem várt nehézségekkel is számol­niuk kellett: a régi színpadgépezet kiemelésénél feltörő talajvíz elárasz­totta a süllyesztőt, ezért a tervezett­nél bonyolultabb szigetelést alkal­maztak. A harmadik emeleti karzat tartószerkezete pedig annyira tönk­rement, hogy javítás helyett újjá­építették. Az utolsó fázis, a műem­léki terek felújítása talán a legne­hezebb, hiszen a freskóknak, szob­roknak és egyéb díszeknek eredeti szépségükben kell tündökölniük a századik évfordulón. CZANIK MARIA

Next

/
Thumbnails
Contents