Múzsák - Múzeumi Magazin 1984 (Budapest, 1984)
1984 / 1. szám
Vilma királynő, Erasmus és Anna Frank, Amszterdam Napóleon és Joséphine, Barcelona Európa múzeumai sorában sajátos szerepet töltenek be azok, amelyek viaszbábuk segítségével mutatnak be történelmi eseményeket, ismert személyeket, és a holt anyag művészi megformálásával élő múltat teremtenek. A könnyen olvadó és könnyen formálható viasz felhasználása nem sokat változott az idők folyamán. A viaszalakok tökéletes megformálása hatalmas és sokoldalú művészgárda összmunkáját igényli. A modern technika, elsősorban a fényképezés sok segítséget nyújt. A munka azzal kezdődik, hogy a szobrász megtervezi a megfelelő testtartást. Ha élő személyről készül a figura, tíz- tizenkét felvétel készül a fejről, és azt követi a test lefényképezése minden oldalról. Ha már meghalt vagy a személlyel való kapcsolat lehetetlen, újságcikkek, fényképek sorát tanulmányozza a szobrász. Csak a gondos előkészítő munka után állapítják meg a szem és a haj színét, a magasságot, a jellemző testtartást. A megformálandó személyről ezután gipsztanulmányok készülnek, majd ezt öntik viaszba. Miután a fej élethű ábrázolása a legfontosabb, gondos munkával kerül sor a szem kiválasztására és a megfelelő színű hajszálak szálankénti beültetésére. Az elkészült figura sokszor eltérést mutat eredetijétől. A szobrász nem éppen irigylésre méltó feladata megtalálni az idegen vonást és korrigálni azt. A frizura és a felöltöztetés újabb nagy feladat. Könnyű a helyzet, ha az ábrázolt személy vagy rokonsága segítséget nyújt. Amikor ez lehetetlen, híres szalonok vagy éppen a megformált személy által igénybe vett ruhaszalon készíti el a megfelelő öltözéket. A felöltöztetett, megfésült, kifestett, kozmetikai műveletekkel elkészített viaszfigurát a szobrász átadja. Ezzel az ö és munkatársai feladata befejeződött. Ezután újabb gárda folytatja a munkát, az ö feladatuk az alak beállítása a helyére, a megfelelő világítás, a környezet tervezése és elkészítése. Nehéz munkát igényel a bábok állandó karbantartása is. A viaszportré készítése több évezredes múltra tekint vissza, a viaszmúzeumok története mégis csupán néhány évszázados. 1620-ban Centen de Peijler holland vendéglős a hozzá látogató vendégeket nemcsak főztjével, hanem egy érdekes újdonsággal is meglepte. Az első panoptikumot ö mutatta be Amszterdamban. Hatalmas kertjében szökőkutak és tévesztő utcácskák között viaszfigurákat állíttatott fel. Ezek a viaszfigurák a Prinsengracht sarkán 250 éven át hívták a látogatókat a mesevilágba. Az ezerhétszázas évek közepén, Conti herceg meghívására Philippe Curtius, német anyanyelvű svájci orvos Párizsba érkezett. Hivatását felhagyta, hogy Párizsban kizárólag kedvtelésének, a viaszszobrászatnak éljen. 1770-ben Cabinet de Cire néven, a Palais Royalban megnyitotta első kiállítását, amely később a Temple fasorban kapott helyet. Ebben az időben vette magához unokahúgát, Marie Gros- holtz-ot, aki elsajátította nagybátyja mesterségét, s néhány év múltán művészetének tökéletes folytatója lett. A király meghívására Marie Versail- les-ba kerül, ő tanítja a király leányát a viaszszobrászatra. A francia forradalom alatt Curtius és Marie halotti maszkokat és portrékat készít a királyi családról és a forradalmárokról. 1795- ben meghal Marie nagybátyja, és ő a kétszáz figurából álló gyűjtemény egyedüli örököse. Feleségül megy Francios Tussaud-hoz, majd hét évvel később áthajózik Londonba, ahol a Nagy Curtius Angliában címmel nyitja meg kiállítását. Városról városra utaztatja figuráit. Megérkezése után hét évvel már a saját neve jelzi a gyűjteményt, melyben Edinburgh, Glasgow, Dublin és Belfast lakói gyönyörködhetnek. 1842-ben nyitja meg állandó panoptikumát Londonban, a Baker Streeten. Nagy emberek és hírhedt személyek, hősök és politikusok, írók, színészek, sportolók, élők és elhunytak békésen megférnek egymással a múzeum csendjében. Párizs 1882. január 10-én újra panoptikumot nyit. Alfred Grévin múzeuma óriási szenzáció. Arthur Meyer, a Le Galois főszerkesztője ötlete nyomán jött létre a „Journal Plastique", amikor a szenzációra éhes emberek igényét valami újjal, rendkívülivel akarta kielégíteni. Az ötlet megvalósítója Alfred Grévin, a kiváló rajzoló és Gabriel Thomas, számos technikai újdonság feltalálója és mecénása. A múzeum kupolacsarnokában ma is látható Victor Hugo és Jean Cocteau viaszba öntött kézfeje. Victor Hugo maga adta kedves, sokat használt tollát Grévinnek, hogy helyezze a viaszkézbe. A Marat halálát bemutató hátborzongató tabló életszerűségét növeli, hogy a látogató tudja, a kád Marat eredeti kádja, amelyben Charlotte Corday megölte. A galérián, a Malmaison-i kastély egyik termét látjuk. A Bonaparte család estélyén a híres vendégek a francia történelem megelevenítői. Lebrun, Ney, Duroc, Fouché, Talleyrand és még sok más vendég méltósággal, örök mozdulatlanságra ítélve várják az utókor csodálatát. A Grévin-múzeum az eleven múlt és
