Múzsák - Múzeumi Magazin 1984 (Budapest, 1984)
1984 / 1. szám
éveken át harmónia és puritán egyszerűség jellemezte. Ez a családias légkör, egyszerű életmód a századfordulón csak a gödöllői csoport és a finnországi Hwittrask együttesét létrehozó közösség jellemzője. A ,,Glasgow-i iskola" vagy a „Négyek” néven ismert közösség munkásságának legjelentősebb forrása a Ruskin és Morris nyomán kibontakozó, a gépi tömegtermeléssel szemben a kézműipar szépségét hirdető mozgalom, mely 1888-ban intézményes formát is nyert az Arts and Crafts Exhibition Society tevékenységében, örökölték a kézműves munka etikus szemléletű művelését, az anyagszerűség elvének követését, de elhagyták a tradicionális, gotizálásra késztető forrásokat s átütő erejű, egyéni stílust alakítottak ki, mely meghatározta minden más, a szecessziós „összművészet" szellemében készült alkotásukat, az építészeti tervektől az üvegablakig és a grafikáig. Mackintosh 1896-tól dolgozott élete föművén, a Glasgow School of Art épületén, melyben a his- torizáló felfogástól a szecesszión át a modern művészet úttörői közé lépett. A keleti homlokzat (1897—99) hatalmas, üresen hagyott felületeit megtörő ablakok, ahogy a toronymotívum is korábbi, különböző történeti stílusokra utalnak, így a skót várak jellegzetes ablaktípusára is, melyet kevésbé stilizáltan a Hill House épületén is alkalmazott. A főhomlozatot uraló üvegablakok szigorú geometrikus rendjét a bejárati rész aszimmetrikus elhelyezése, néhány ívelt építészeti részlet, a kerítés és az ablakok elé helyezett kelta-viking előzményekre utaló, de jellegzetes art nouveau szellemű díszítményt formázó fémrácsok oldják fel. Az épület belső terei közül a legzseniálisabb a könyvtár, mely alapvázában és fa tartószerkezeteiben egyaránt a függőlegesek és vízszintesek absztrakt, mégis lírai finomságú rendjére épül. Mackintosh Glasgow-ban és környékén még számos épületet tervezett. 1897—99 között a Queen’s Cross templomot, mely egyik legizgalmasabb példája a hagyományos formavilágot dekoratív és funkcionális szellemben átformáló építészeti stílusának. Ma ez a Mackintosh társaság székhelye. A skót építészeti hagyományból származó elemek C. R. Mackintosh: A Hill House (Helensburgh, 1903) elsősorban vidéki házain láthatók, a helensburgh-i Hill House (1902—1903), a kilmalcolmi Windy- hill (1899—1900) épületein. Rendkívül jelentős a Mackintosh tervezte glasgow-i Buchanan és Ar- gyle utcai, a Willow és az Ingram utcai teázók belső kialakítása, melyben geometrikus dekoratív rendezési elvét követi. A glasgow-i csoport egyedisége elsősorban az enteriőrök tervezésében mutatkozott meg. Az „összművészeti mű" szellemében az épülettől a belső berendezés legapróbb tárgyáig mindent egy formaelvnek rendelnek alá. A belső terek a felfelé törő, nyújtott vonalak, a merőleges, a kör, az ovális összhangjára épülnek. Enteriőrjeiket a fennmaradt terveken kívül a glasgow-i Hunterian Art Museumban felépített és a Hill House, az eredeti nyomán részben helyreállított és kiegészített berendezései őrzik. A székek, asztalok, tálalók, geometrikus felépítése csak részben a funkcionális szemlélet előhírnöke, például a székek támláját megnyújtják: légies karcsúságuk a tiszta esztétikum jellegzetesen századvégi megjelenései a bútorművészetben. Az art nouveau jellegzetes, gazdag ornamentikájú bútoraival szemben a glasgow-iaké egyszerű, sima felületekből építkező. Az anyag finom hajlásai, a zománc, gesso vagy üvegberakások kifinomult összhangot eredményeznek. Mesterkélt színviláguk is érzékelteti a glasgow-iak elvont fogalmazásának jellegzetes vonásait. Uralkodik a fehér, a díszítésben gyakori a lila, a rózsaszín, a fekete, az ezüst és a gyöngyház alkalmazása. Együttes hangzásuk finom keresettsége az art nouveau egyik legegyénibb teljesítménye. A kifinomult, különleges hatások kedvelése azonban a hasznossági szempont, a funkcionális szemlélet háttérbe szorulását is magával hozza; a székek kényelmetlenek, a fiókok rendkívül szűkek. Ez utóbbit közvetve egy Thoroczkay Wigand Ede által tervezett rajzasztal példája illusztrálhatja, mely a gödöllői csoport egyik vezetője, Nagy Sándor részére készült. Az egykori tulajdonos valószínűleg nem ismerte azt a ma a Hunterian Art Museumban található toilette-tükröt, melynek fiókjai például szolgálhattak Thoroczkay számára, így Wigand „spórolós természetének" tulajdonította a keskeny fiókokat. Az enteriőrök kiegészítői, a tapéták, gessok, elsősorban Margaret Macdonald művei, teljességgel alárendeltek az építészet által meghatározott összképnek, mégis jelentős egyéni invencióról tanúskodnak. Margaret Macdonald egyik legismertebb, a preraffaelita hagyományhoz is közel álló festett stukkó-reliefjének (Mária látogatása Erzsébetnél, 1898 k.) kompozícióján lendületes vonalvezetéssel vízcseppre emlékeztető ovális formákat hoz létre. A vonalak széles, lapos síkokat zárnak körül. Egyes pontokon megsűrűsödik a vonalháló, máshol finoman hullámzó párhuzamosokat hoz létre. Macdonald szimbolikus rózsamotívumot alkalmaz, rózsákkal díszíti az alakok ruháit, haját, de a kompozíció egésze is egy nyíló rózsakehelyre emlékeztet, melynek közepére a gyermek alakját helyezte. Hasonlóan rejtett szimbolika jellemzi Mackintosh műveit, így a biológiai fejlődést, az élet misztériumát sajátosan megfogalmazó Szeptember végi holdtölte című grafikai lapját. Egész életén át készített virágtanulmányai, a vegetatív növekedést geometrikus rendbe fogó vízfestmények is szimbolikus gondolkodásmódról tanúskodnak. A gödöllői telepen dolgozó Nagy Sándorék virágtanulmányainak szimbolikus utalásai hasonló jellegzetességeket mutatnak, de Macdonald Nyár című üvegablaktervének elvont, a morbiditás határán járó fogalmazása is hathatott a magyar szecesszió e Glasgowból igencsak távol eső kis szigetén. A glasgow-iak jellegzetes art nouveau művészként számos műfajban dolgoztak. Mackintosh későbbi belső tereinek eszmeiségét jelzik Mac Nair és a Macdonald nővérek plakátjai, melyeken a geometrikus, fegyelmezett rendből misztikus tartalmakat bontanak ki. Margaret Macdonald sajátos nötípust dolgozott ki, bonyolult vonalhálóból alakítja ki stilizált, dekoratív alakjait, melyek feltűnnek a falakon, szekrényajtókon, domborműként, gesso-ként, üvegablak-berakásként egyaránt. A csoport újító munkásságát Angliában nem kísérte sok siker. Az 1896-os londoni Arts and Crafts kiállításon a Morris-tanítványok gyakorlatilag elutasították műveiket. Liége-ben nagyobb sikert értek el, de az igazi elismerést 1900-ban, a bécsi Secession kiállításon aratták, majd a torinói világkiállításon. Bemutatkoztak Európa szinte minden fővárosában, 1901-ben Budapesten is. Egészében elmondhatjuk, hogy a bécsi szecesszió alakulását befolyásolta a glasgow-i iskola funkcionális- geometrizáló, mégis költői stílusa, díszítőművészetének elvontsága. A glasgow-i iskola „összművészeti törekvései", esztétikuma az art nouveau legeredetibb, legkifinomultabb kiteljesedése volt. Mackintosh az amerikai modern építészet egyik megalapítójához, Frank Lloyd Wrighthoz hasonló szerepet töltött be az európai építészetben. A glasgow-i iskola példája is mutatja, hogy a szecesszió nem csupán egy, az 1900-as világkiállítással lezáruló díszítő-dekoratív irányzat volt, hanem a modern művészet előkészítői közé tartozott. GELLER KATALIN
