Múzsák - Múzeumi Magazin 1984 (Budapest, 1984)

1984 / 1. szám

gyermeki mérget. Élmény látni, ahogy a szoborgyermekeknél alig idősebb apróságok felismerik „önmagukat" és eljátszanak velük. A kezdet kezdetének e jelenségei is részei életünknek, furcsa, hogy művészi kifejezésükre éppen az érzelmileg sivárnak mondott norvégok művésze vállalkozott. A hazai művészek közül talán csak Fe- renczi Béni választott előszeretettel gyermekeket művei modelljéül, de az ő figurái már a tizenéveseket mutatták be. A természet jelenségei és a természettudományos ismeretek sajnálatos módon hiányoznak képzőművészeink többségének témái közül. Műveltségünk egyoldalúsága nemcsak azért ártalmas, mivel az élet fontos részei maradnak feltáratlanul, hanem azért is, mert az élet természetes részei: a nemiség, születés, betegség, az öregség szokatlannak, természetellenesnek, ízléstelennek ítéltettek. Ennek gyakorlati kára sokirányú, elég a beteg és fogyatékos emberek szokásos társadalmi kiközösítésére utalni. Még egy jelenség méltó a figyelemre a Vigeland szoborparkban. A szoborcsoportok között az apa—gyermek, sót a nagyapa—unoka kapcsolat egyenlő hangsúlyt kap az anya—gyermek viszonnyal. A reneszánsz madonna—kisded mintáinak megfelelően a művészek a férfiakat általában kifelejtik a szülők közül. Legfeljebb a családábrázolásokban van helyük.

CZEIZEL ENDRE

I

A monolit fe

i» »«»*#.■*» - •■émrflrririrvrrirr-l

36