Múzsák - Múzeumi Magazin 1984 (Budapest, 1984)
1984 / 1. szám
Relieffel díszített edény, Szajol-Felsőföld ban megkülönböztetett helyen, néha valóságos kis szentélyekben őrizték őket. Ezek az agyagszobrocskák viszonylag jól követik az emberi test anatómiai tagolását, egy Kunszentmártonból származó darab ezzel szemben az egész emberi testet sűríti egy kis agyagoszlopba. Ezen a szem, az orr, a száj mellett a hajviseletet és a női nemi jelleget is ábrázolták. Az újkőkor fiatalabb időszakából származik az az alakot megjelenítő szobrocska, amely Öcsödről került napvilágra. Ennek lényeges jegye a halandó által nem látható, felül szinte koronaszerű fejdíszben végződő, maszkkal eltakart arc. Hasonló ábrázolások alapján arra gondolhatunk, hogy ez a plasztika férfialakot mintáz, és talán a neolitikum végére kialakuló isten- pantheon fejét, az aratás istenét ábrázolja. Az említett öcsödi idol legközvetlenebb megfelelője a Szegvár-Tűzkövesen talált, vállán sarlót viselő maszkos szobrocska, amelynek formai párhuzama a korai görög mítoszok férfi főistenalakja. Kro- nosz. Éppen ezen összefüggések alapján valószínűsítik a Kárpád-medence késői neolitikumában az égeikumi sugallatra létrejött komplex vallás meglétét és az istenfogalom kialakulását. Ugyancsak kiemelkedő jelentőségű az a nagy edény, amely Szajolban egy őskori ház mellől került elő. Ezen egy erősen stilizált emberi alak re- liefszerú képe látható. A karok sajátos helyzeNői alakot ábrázoló agyagrúd, Kunszentmárton-Érpart tűek, az egyik könyökben behajlítva felemelt, míg a másik lefelé mutat. A kezeket kis V-alakú bordák jelzik, s ugyanígy ábrázolták a lábakat is. Az emberi figura edényeken történő megjelenítése szintén hitvilágbeli, vallástörténeti okokkal magyarázható. Tény, hogy az ilyen típusú ábrázolások csak nagyméretű, tárolás célját szolgáló edényeken fordulnak elő, amelyekben a vetőmagot vagy hosszabb ideig megőrizni kívánt élelmet helyezték el. Fontos jellegzetesség továbbá ezeken az edényeken a szigorúan ismétlődő különleges kartartás is. Igen valószínű, hogy az őskori művész éppen ennek segítségével egy meghatározott alakot (esetleg istenséget), jelképet, illetve a vele kifejezni kívánt mondanivalót igyekezett nyilvánvalóvá tenni az akkori ember számára. A tárolóedénybe helyezett élelmet, megóvni kívánt termést egy szakrális személy, természetfeletti lény fennhatósága alá helyezték azzal, hogy annak emberi alakban elképzelt mását az edény külsején megjelenítették. Az emberi arccal díszített újkőkori edények tehát fontos vallástörténeti emlékek. Ilyen edény peremtöredéke került napvilágra Tiszaugról, s ezen a bekarcolt M-motívum feletti arcrészt vörös festéssel, a vér, azaz az élet színével is hangsúlyozták. A kultikus élet ábrázolásának újabb példája az a töredék, amely Öcsöd későneolitikus településéről származik. Ez egy belül üreges, ember formájú edény töredéke, amelyen jól látható a törzshöz simuló egyik kéz és mell, alattuk a hasi Medvét ábrázoló agyagplasztikák, Szolnok-Szanda
