Múzsák - Múzeumi Magazin 1984 (Budapest, 1984)
1984 / 1. szám
Közel-Kelet újkökorának kulturális kapcsolataihoz. Az újkőkori szertartások nagyszerű példái azok a kis oltárok, amelyeknek alsó része különböző állatot formál, s hátukon a kis csészerész a ,,mágikus” folyadék befogadását tette lehetővé. Ezek az állatalakok lehetnek vadállatok, mint például a Szolnok-Szandán feltárt példányokon a medve, vagy háziállatok, mint egy Öcsödről származó darabon a birka. Az újkőkor hitvilágának bonyolultsága és művészi ábrázolásmódja egy Öcsödön előkerült edény felső részének festett díszítésén mérhető le a legszebben. Az edény nyaka alá egy ötlábú oltárt, talán szentélyt festettek, s ennek tetején egy ívelt M, valamint egy háromszög alakú motívum vehető ki. Az előbbi valószínűleg egy kosfejet, az utóbbi egy nőstény juh fejét szimbolizálja. Hasonló ábrázolások az Al-Duna vidékének újkőkorából jól ismertek, s e párhuzamok a tiszavidéki újkökor összefüggéseinek irányát is jelzik. Az alföldi újkökor különleges tárgyai nem csupán történeti-régészeti szempontból jelentősek, de fényt vetnek az akkori ember látásmódjára, s ugyanakkor az újkőkor művészetének jeles bizonyítékai is. Formai sajátosságaik, lelőkörülményeik alapján következtethetünk a kultikus élet fejlettségi fokára, és segítségükkel néha messze ívelő kulturális kapcsolatokat bizonyíthatunk. RACZKY PÁL Birkát ábrázoló agyagplasztika, Öcsöd-Kiritó részen bekarcolt díszítés figyelhető meg. A korábban Hódmezővásárhelyen, újkőkori lakóházakban talált női alakot formáló edényekkel együtt az újabb öcsödi példány a neolitikum vallásos szertartásainak, termékenységi varázslásainak volt az eszköze. Szolnok-Szandán az újkőkor elejének egyik házában tártuk fel azokat a különleges agyag nagyplasztikákat, amelyek ez idő szerint egész Európában egyedülállóak. Ezek négy lábú, erősen stilizált állatalakot ábrázolnak amelynek a háta közepén igen egyszerűen megformált szarvszimbólum található. Az állatalak testének hosszanti tengelyében erőteljes borda fut, ennek egyik végén a fej, másik végén az állat farka ismerhető föl. A félhold alakú szarv a talapzatot képező állat testéhez képest aránytalanul nagy, de ahhoz szervesen illeszkedik. A méretkülönbség az egész ábrázolás lényegi részét, a szarvat hangsúlyozza. E kompozícióban tehát a külön- külön is önálló állatalak, illetve stilizált szarv egységes plasztikában forrt össze. Ez a különleges ábrázolástípus a bikát, pontosabban a bikaszarvat jeleníti meg. A Közel-Kelet újkökorának kezdeteitől a bika a termékenység hímnemű pólusát testesíti meg, s a bikát néha csak a szarv megformálásával szimbolizálják. Ennek megfelelően a bikakultuszok változatos sokaságát ismerjük e területről. A bikaplasztika alföldi jelenléte így újabb lényeges bizonyíték Délkelet-Európa és a Bikát és bikaszarvat ábrázoló agyagplasztikák, Szolnok-Szanda
