Múzsák - Múzeumi Magazin 1984 (Budapest, 1984)
1984 / 1. szám
r rr • • • • A Kárpát-medencében az i. e. VI—V. évezred fordulóján jelentek meg azok a népcsoportok, amelyek a földművelés és az állattenyésztés meghonosodásával új életmódot alakítottak ki. A paraszti gazdálkodás ismereteinek elsajátításával a korábban szoros természeti függésben .élő, vándorló, vadászó-halászó-gyűjtögető lakosság maga tudta megtermelni élelmét. A tárolt gabonafelesleg és a tenyésztett állatok, az élelemtartalékok, a mostohább időszakok átvészelését is lehetővé tették, így a népesség függése a környezettől a korábbi időszakhoz képest erőteljesen lazult. Ez a gyökeres életmódbeli váltás az újkókor (neo- litikum) kezdetét jelenti. Ehhez az időszakhoz köthető az első állandó települések kialakulása, az agyagból készített és égetéssel tartóssá tett edények használata, továbbá a csiszolt kőeszközök készítése. Az újkőkor emberének a természeti Női alakot ábrázoló agyagszobrocska, Szajol-Felsöföld környezethez fűződő, új tartalmú viszonya a kor emlékanyagában sokrétűen nyilvánul meg. Különleges jelentőségű, az akkori művészi látásmódról is valló emlékek kerültek napvilágra az Alföldön, a legújabb feltárások eredményeként. A neo- litikum használati tárgyainak megformálása nem választható el azok gyakorlati funkciójától. Ebben az időben a praktikum és az esztétikum szorosan összefüggtek. Ritka emlékek a Szajolból előkerült, női alakot megjelenítő agyagszobrocskák (idolok), amelyek sajátos megmintázásukkal szép példái az újkőkor művészetének. A dorongszerűen megformált fej összeolvadt a törzzsel, az egyes anatómiai részleteket plasztikusan vagy bekarcolással ábrázolták. Az altest erőteljesen hangsúlyozott, ezzel a kor felfogásának megfelelően a termékenységet akarták kiemelni. E plasztikák a termékenység elvont fogalmának emberi alakban való megjelenítései, s annak kézzel fogható, anyagi kifejezői. A neolitikum hitvilágában a legjelentősebb szerepet a természet megújulási képessége, az évszakok változása, a termesztett növények és tenyésztett állatok termékenysége, illetve a hozzájuk kapcsolódó szertartások játszották. A történelem korai szakaszában gyakran találkozunk azzal a törekvéssel, hogy az embert körülvevő soksok ismeretlen „természetfeletti" (valójában természeti) erőnek emberi vagy állati alakot adjanak. Az agyagból készített kis figurák a primitív vallási szertartások eszközeivé, bonyolult szimbólumrendszerének kifejezőivé váltak. A velük folytatott mágikus eljárásokkal vélték biztosítani a termés beérését, a föld termékenységét is. Az agyagplasztikák, idolok ennek megfelelően nagy becsben álltak az újkőkori ember előtt, hazánkNői alakot ábrázoló agyagszobrocska, Szajol-Felsöföld Ülő férfialakot ábrázoló szobor, Öcsöd-Kováshalom 3
