Múzsák - Múzeumi Magazin 1984 (Budapest, 1984)
1984 / 4. szám
38 Kölcsey életműve túllépi a szépirodalom határait: Kende Zsigmond- dal folytatott levelezése politikai és művelődéstörténeti jelentőségű. Kende rokonként lépett kapcsolatba a költővel, olyan rokonként, akit számos közös' birtokügy fűz össze a mindmáig feltáratlanul bonyolult szálakkal kapcsolódó nagy família tagjaival. Kölcsey ugyanis, miután 1814-ben testvéreivel megosztozott, olyan birtokot vett át Szatmár megyében, amelynek egyes részei fél tucatnyi faluban feküdtek. A hozzá tartozó erdők, irtványok, művelés alá vont árterek, legelők pedig közös családi tulajdonban voltak. Ráadásul az örökséget komoly adósságok terhelték, amelyeket a költő és a vele közösen gazdálkodó, korán elhunyt Ádám öccse tovább szaporított. A zűrzavaros birtokviszonyok között, rossz termésű évek sorával sújtottan, kedvezőtlen piaci viszonyok mellett ilyen birtokon szinte lehetetlen volt jól gazdálkodni. Kende Zsigmond először barátként, majd megyei főszolgabíróként, később pedig alispánként igyekezett segíteni költő-rokonán. E segítség még az irodalom terén is megnyilvánult: buzgón gyűjtött előfizetőket az Élet és Literatura kiadójának, Kölcsey közeli barátjának, Szemere Pálnak. Cserébe ő is kért a költőtől beszédet a Szatmár megyei országgyűlési követek fogadásához, majd más politikai feladataihoz; verseket a fő- ispáni helytartó beiktatási ünnepélyére, Károlyi György gróf névnapjára, saját újonnan épített háza homlokzatára. Kölcsey sorra teljesítette kéréseit, még akkor is, amikor élete legzsúfoltabb szakaszában, az 1834/36-os országgyűlés idején rendkívül sokat dolgozott. E beszédek és versek részben ismertek, feltehetően azonban sok rejtőzik még levéltárak mélyén, kallódik ismeretlen helyeken. Ilyen jellegű együttműködésük legismertebb példája A szatmári adózó nép állapotáról című híres beszéd, melynek szerzőségéről sok éve heves vitát folytatott a történész Barta István és az irodalomtudós Szauder József. Nyilvánvalónak látszik, hogy a fogalmazás teljes egészében Kölcsey munkája, hogy a költő saját kutatási adatait és tapasztalatait is fölhasználta; a munka azonban nagyrészt Kende Zsigmondnak az 1828-as országos ösz- szeírás során gyűjtött adataira épült. Kende fokozatosan bevonta Kölcseyt Szatmár megye politikai életébe, elősegítette al-, majd főjegyzővé választását, s mindezen keresztül azt, hogy az 1834/36-os országgyűlésen megyéje követeként politikai szerephez jusson. Az adott körülmények között a megyei politikai életben való részvétel és a Kende Zsigmond mögött fölsorakozó párthoz tartozás nélkül Kölcsey, költői hírneve ellenére sem léphetett volna az országos politika színterére. Kende Zsigmondhoz írott levelei, kiegészítve Kendének a Petőfi Irodalmi Múzeumban őrzött, a legutolsó időkig publikálatlan leveleivel, Kölcsey politikai szerepvállalását és tevékenységét dokumentálják. E kor erősen megkötötte a megyék országgyűlési követeinek kezét. Követi utasításaiktól semmiben nem térhettek el, hiába gondolkodtak egyes kérdésekben esetleg egészen másként. Kölcsey változó követi utasításai, egy rövid időszaktól eltekintve, messze álltak a költő eszményeitől és azoktól a reformgondolatoktól, amelyeknek érdekében a lelki alkatával nehezen összeférő küzdelmet vállalta. A megfelelő vagy legalább elfogadható követutasításokat Kölcsey Kende alispán támogatásától remélte. Ennek érdekében írta (csak részben ismert) hivatalos jelentései mellett hosszú és alapos leveleit rokon-barátjához. Ám nemcsak Kölcsey harcolt a megye megnyeréséért a maga céljai érdekében, de a bécsi kormány is minden eszközt igénybe vett a reformokat támogató követi utasítások elhatározásának a megakadályozására. Elsőként Vécsey Miklós főispánt (akinek beiktatását korábban Kölcsey magyar és latin versei tették ünnepélyesebbé) fordította a megyei liberálisok ellen, majd Kende alispánt is óvatosságra kényszerítette, többek között egy Kölcsey elleni perben fölhasználható adatok gyűjtésével. Végül pedig a szatmári kisnemesek megvesztegetésével olyan követi utasítást szavaztatott meg, amit Kölcsey nem fogadhatott el, így lemondásra kényszerült. Mindez nem tett jót a két férfi barátságának, de kapcsolatuk nem szakadt meg. A levelezés folytatódott, s Kölcsey sem vonult vissza a politikai élettől, sőt Wesselényi védelmében új, nagy feladatot is talált. Mégsem csupán politikai kérdésekről cseréltek eszmét Kendével, mindennapi életükről is gyakran ejtettek szót; a levelek legtöbbször ismétlődő kérdése a követi fizetés sürgetése. Kende
