Múzsák - Múzeumi Magazin 1984 (Budapest, 1984)
1984 / 4. szám
Zeusz Apollón Pállasz Athéné A görög teremtés-mítosz legnépszerűbb változata szerint kezdetben a mindent megelőző, kavargó ősanyag létezett, a Kháosz. Ebből emelkedett ki Gaia, a Föld és Uranosz, az Ég. A Föld és az Ég első gyermekei egyszemű óriások, a három küklópsz: a kegyetlen Argész, a villámló Szteropész és a mennydörgő Brontész. A többi gyermekük nagyratöró, istenszerű lény volt: a hat titán és nővéreik, a hét titanisz. A legfiatalabb fiú az Idő, Kro- nosz volt, aki anyja bíztatására végzett atyjával, Uranosszal, s ő lett a világ első ura. A többi titán: a mélyörvényú Ókeánosz, a világóceán; a fent lakozó Hyperión, a Nap atyja: lapetosz; Koiosz és Kriosz, a Fagy. Nővéreik, a tita- niszok: a széphajú Rhea, az istenek anyja; a messzirevilágító Theia, a Nap anyja; Tethüsz, a vizek anyja; Dióné az eső istennője; Mnémoszüné, az Emlékezet; a tiszta Phoibé, a Ragyogás; és Themisz, a törvényes rend istennője. Kronosznak és Rheának hat halhatatlan isten-gyermeke született. Az első ötöt Kronosz lenyelte, nehogy ót is valamelyik gyermeke fossza meg hatalmától. Rhea titokban egyedül szülte meg a hatodik, legfiatalabb fiúgyermekét a görög Lükiaón-hegy egyik barlangjában. A gyermeket anyja Kréta szigetén, a Dikté-hegy barlangjában rejtette el. A barlang előtt két fegyveres nimfa állt, s hogy a rettenetes Idő-isten meg ne hallja a gyereksírást, ércfegyvereiket csörgették. A kis Amalthea kecske táplálta a Krétán felnevelt leghatalmasabb görög istent, Zeuszt (latinul Jupitert), a villámok urát. A sötétfelhős Zeusz megölte atyját, az Időt, s kiszabadította testvéreit: két bátyját, Hádészt és Poszeidónt, valamint három nővérét, a tehénszemú Hérát, a gabonaszóró Démétert és a tisztes örök szűz Hesztiát. Ő lett a házi tűzhely, a biztonság és a vendégbarátság sérthetetlen istenasszonya (latinul Vesta). A fellegtorlaszoló Zeusz a hókarú Héra úrnőt vette feleségül. Az oltalmazó Héra (latinul Juno) a család és a házasság istennője. Gyermekei között találjuk az ifjúság tündérbokájú istennőjét, Hébét, aki a megistenült Hérak- lész felesége lett; a megsegítő Eleithüát. a szülés istennőjét; és a nagynevű kovácsistent, a „nappal is ragyogó" Héphaisztoszt (latinul Vulcanust). Az ókori népek szerint a tűzhányók belseje az istenek kovácsműhelye. Ott készít az ügyes Vulkán-isten fegyvereket a halhatatlanoknak. Szőrösmellű, hatalmas segédei az egyszemű küklópszok és az alvilági Sztüx folyó fia, az Erő. Héphaisztoszt az aranytrónusú Héra egyszer dühében ledobta az égből Lem- nosz-szigetére, ezért sánta. A kovácsok torzonborz istene egyébként a szépséges Aphrodité férje, de nincs tőle gyermeke. A szépség istennője (Zeusz és Dióné lánya) furcsa módon Héphaisztosz bátyjához, a háború és az öldöklés kegyetlen Istenéhez, Arészhez vonzódik. Arész (latinul Mars) a harcias thrák törzsek körében nagyobb tiszteletnek örvendett, mint Görgországban. A világuralomra törő Rómában Mars hadistent még Jupiter föistennél is jobban tisztelték. Az emberpusztító Arész az amazonok törzsének az ősapja. A mondabeli Amazóniában, Kisázsiában, a Keleti-tenger déli partvidékén élt a lóháton támadó, nyilakkal és dárdával felfegyverzett harcias nők népe. Évente egyszer találkoztak a szomszédos néptörzsek férfiaival, s csoportos orgiákon gondoskodtak az utódokról. A fiúgyermekeket visszaküldték a szomszédos törzsbe, ahol sorsolással osztották szét őket az „apák" között. A lánygyermekeket megtartották, s bal mellüket leégették, hogy később ne akadályozza őket a vállukon átvetett szíjon lévő kard viselésében. A vad Arész és az édesmosolyú Aphrodité fia a szerelem pajkos. Héra nyilas istene, Erosz (latinul Ámor). Az aranyszámyú Erosz nyilát áldozata szívébe lövi, s így kelti fel a szerelmet és a vágyat, amelyet egyik testvére, Himerosz személyesít meg. Erosz nevéből származik az „erotika" szó. Kedvese Pszükhé, aki véletlenül megszúrta az ujját Amor nyilával, s olthatatlan szerelemre gyulladt iránta. Kettőjük gyermeke Hédoné, a Gyönyör. Arésznek és Afroditének még egy lánya született, Harmónia, az összhang. Harmónia egyik lánya Szemeié, akit a mennydörgő Zeusz elcsábított. A lány könyörgésére Zeusz igazi, villámszóró alakjában is megmutatkozott neki, de az isteni fény halálra égette a széparcú Szemeiét. Zeusz megmentette születendő gyermeküket, a gondűzó Dionüszoszt, a bor és a mámor nagyhatalmú istenét. A repkénykoszorús Dionüszosz (latinul Liber) rendkívül népszerű lett a szőlőművelő, mediterrán népek körében. Tiszteletére orgiákká fajuló népünnepélyeket rendeztek, ahol az asszonyórjítő mámoristen imádói, a bakkhánsnők és részeges férfi imádói, a szatírok tomboltak. A szőlő érése idején a szőlősgazdák elfogtak egy-egy idegen utast vagy vándort, és a jó termést biztosítandó Dionüszosznak feláldozták. A boristen kultuszának központja Naxosz szigete. A messziredörgő Zeusz számtalan félrelépésének eredménye istenek és halandó mondabeli alakok népes csoportja. Mnémo- szünétól, az Emlékezettől született lányai a Helikon-hegyen élő, ibolyakoszorús múzsák, a művészetek istennői. A széphangú Kalliopé az eposz, a megörvendeztető Euterpé a zene, a vágykeltő Erató a líra, az ünnepi Thalia a vígjáték, az éneklő Melpomené a tragédia, a táncoló Terpszikhoré a tánc, a dicsőítő Kleió a történetírás, az égi Uránia a csillagászat és a sokhimnu- szú Polühümnia a himnusz pártfogója. Themisztől, a Törvénytől születtek a sorsistennők, a három moira és az évszakok istennői, a hórák. Az emberek sorsát megszabó, öreg moirák (latinul párkák): Klothó, aki a sors fonalát fonja; Lakheszisz, aki kiosztja a halandók sorsát és az elháríthatatlan Atroposz, aki kijelöli a halál óráját. A hórák mindig Zeusz mellett állnak: Eunomia a rend istennője, vagy más néven Anatólé, a tavasz; Eirené (latinul Pax) a béke istennője, vagy Thalló néven a nyár; és végül Diké (latinul Justicia), aki bekötött szemmel, egyik kezében mérleget, másikban kardot tartva ítélkezik. Évszakként ő Karpó, az ősz. A szőkehajú Déméter (latinul Ceres) a gabona és a termékenység istennője. Ő szülte a nagy Zeusznak Perszephonét, az alvilág királynőjét és Plutoszt, a gazdagság és jólét istenét. Ha az istenek kedvelnek valakit, Plu- toszt küldik a házába, vendégnek. A tartózkodó Phoibé titanisznak Koiosz titántól két lánya született: a csillagos Asztéria és a szelíd Létó. Létót (akit Zeusz teherbe ejtett) Héra megátkozta, hogy ne legyen szilárd föld, amely megtűrné a hátán szüléskor. így esett, hogy Létó a kopár, kicsiny Délosz szigetén szült, amely addig úszó szigetként lebegett a tengeren. Létó rop- ^ pant erejű fiúsarja a messzireható, ezüstíjas Apollón, a kultúra, a gyógyítás és a művészetek istene. A nagyanyja után Phoibosznak (ragyogónak) nevezett Apollón a jóstehetség pártfogója is; szent állata, az egér ugyancsak jóstehetségű a görög néphit szerint. Leghíresebb jósdája Delphoiban volt, de népszerű volt kultusza a kisázsiai városokban is. Ha Apollón nyilával célba vesz egy várost vagy vidéket, ott járvány pusztít. A fénylő Apollón gyermekei között találjuk az orvostudomány istenét: a mindig nyájas Aszk- lépioszt, akinek kígyó a jelképe és az egészség istennőjét, Higéniát. Anyjuk Korónisz, a varjú. Az ókori népek a kígyónak és a varjúnak gyógyító erőt tulajdonítottak. Ezért látható kígyó a gyógyszertárak emblémáján. Az eposz 26
