Múzsák - Múzeumi Magazin 1984 (Budapest, 1984)
1984 / 4. szám
múzsája, Kalliopé szülte Apollónak Orfeuszt, a híres énekest és Hyme- naioszt, a nászéjszaka és a menyegző istenét. Apollón ikertestvére a za- jongó Artemisz (latinul Diana), az erdők, a vadak és a vadászat szűz istennője. A peloponnészoszi táj, Árkádia erdeinek csendjét gyakran veri fel az aranyíjas, csengőszavú Artemisz és az őt követő, vadászó nimfák csoportjának vidám zaja. Atlasz titán egyik lánya, a szépsarujú Maia az arkádiai Külléné-hegy barlangjában Zeusszal enyelgett. A megszületett kisfiú már egynapos korában ellopta Apollón marhacsordáját, és teknősbékapáncélból megalkotta az első lantot, amelyet később engesztelésül Apollónak adott. A csalfa, cselszövő fiú lett a nyájasszavú, nagynevű Hermész (latinul Merkur), a kereskedők, vándorok, hírnökök, pásztorok és tolvajok istene. Hermész az „éji fürkésző”: ő tereli az álmokat és ö adja tudtára az embereknek az istenek akaratát. Hermésznek egy hegyi nimfától: Drüopétől született fia a zajszeretö Pán (latinul Faun), az erdők-mezók és a pásztorok kecskepatájú, kétszarvú istene. Anyja „páni rémületbe" esett, amikor először meglátta fiát. Hermésznek azonban nagyon tetszett a fiú, s az olümposzi istenek sem estek „pánikba", amikor megpillantották. Mivel mindannyiuknak tetszett, elnevezték „pán"-nak, ami „mind"-et jelent. Pán a hegyek ormán, mély szakadékokban, ligetekben kóborol, vagy a nádasok partján fújja az általa feltalált pásztorsípot, és teszi a szépet a nimfáknak. Ha valaki megsérti az erdők-mezők nyugalmát, akkorát ordít a rendbontóra, hogy az pánikszerűen elmenekül. A szinte nőies szépségű Hermész és Aphrodité fia az elnőiesedett férfi: Hermafroditosz. A mindenható Zeusz egyedül hozta világra Athéné (latinul Minerva) istennőt. Ez a monda már a férfijogú társadalom teljes győzelmét tükrözi az anyajogú, ősibb társadalom felett. A legfőbb isten elcsábította a Métisz (Értelem) nevű ókeániszt. Rövidesen megtudta a Földanyától, hogy ha Métisz fiút fog szülni, az éppúgy megfosztja majd hatalmától, mint Kronosz Uranoszt, és mint ö maga (Zeusz) Kronoszt. Zeusz megijedt, és hirtelen bekapta az Értelmet. Kilenc hónap múlva iszonyú fejfájás kezdte gyötörni, amikor a líbiai Tritónisz-tó partján sétált. Kérésére Héphaisztosz kalapáccsal rácsapott a fejére, mire onnan „kipattant az értelem szikrája”, azaz egy teljes fegyverzetben ragyogó, tündöklő lány. Ő lett a bölcsesség, a tudományok, a kézművesség és a művészetek szűz istennője, a bagolysze- mú Paliasz Athéné. Székhelye Athén városa lett, szent növénye a hasznos olajfa, szent állata a bölcsesség jelképe, a bagoly. A legyőzhetetlen istennő a görög nép legnagyobb pártfogója. Zeusz és egy Alkméné nevű királynő gyermeke a „herkulesi erejű” Héraklész (latinul Herkules). Már a bölcsőben megfojtott egy kígyót, akit a házasságtörést mindig üldöző, féltékeny Héra küldött ellene. Héraklész számtalan hőstettet vitt végbe. A Földanya kígyótestű óriás-gyermekei, a gigászok egyszer az olümposzi istenekre támadtak. Pálion hegyéről tövestől kitépett égő szálfákat és üsz- köt dobáltak az Olümposz-hegyre, majd megrohamozták az istenek lakhelyét. A „gigászi küzdelemben" minden isten és istennő derekasan helytállt, de a kegyelemdöfést mindig az ember-Héraklész adta meg a kígyótestú óriásoknak, hiszen a „föld szülötteit”, a gigászokat az istenek nem pusztíthatták el. A hódító dór és jón törzsek jelképe a halandó és mégis legyőzhetetlen Héraklész tetteivel végül kiérdemelte, hogy halála után megistenül- jön, s ó legyen a „mennyország kapusa" az Olümposz-hegyen. Halálát egyik Afrodité Démétér Dionüszosz kedvesének féltékenysége okozta: egy folyón átkelve a Nesszosz nevű kentaur (lótestű férfi), a révész, erőszakoskodni kezdett a lánnyal, mire Héraklész a folyó túlpartjáról a Hidra vérébe mártott mérgező nyilával lelőtte. A haldokló kentaur arra bíztatta a lányt, hogy kiömlő vérével itasson át egy inget, és ha úgy érzi, hogy a hős már nem szereti, azt adja rá, hogy szerelmét felébressze. Később a lány csakugyan ráadta az inget Héraklészre, de a Hidra-méreg miatt mérgező ing égető volt „mint Nesszosz vére”, s elviselhetetlen fájdalmakat okozott a hősnek, aki máglyán elégve, önként vetett véget földi életének. A „széliében ragyogó" Theia titanisz és Hyperión titán gyermekei: Héliosz (a Napisten), a Holdistennő, a Hajnalistennő és a felhő istennője. Mikor a nagy Zeusz szétosztotta a szigeteket az istenek között, megfeledkezett a fáradhatatlan Hélioszról, aki tüzes szekéren akkor is az égen utazott. A ragyogó Nap erre kiemelte magának a tenger hullámaiból Rhodosz szigetét (a legkeletibb görög szigetet), s azóta onnan indul minden reggel az égre, hogy alkonyaikor az Ókeánosz habjaiba merüljön. A messzirelátszó Héliosz maga is titán. Nem avatkozik bele az istenek és az emberek dolgaiba, mindenki felett áll, örök változatlanságában. Szent állata a hajnalban kukorékoló, őt ébresztő kakas. Húga, a hajnal rózsaujjú, ködbőikéit istennője, Éósz (latinul Aurora), aki bátyját megelőzve jelenik meg, s rózsaszínre festi az égboltot. Az aranytrónusú Hajnal szülte a csillagos Asztraiosz titánnak a szeleket és a csillagokat. Prométheusz titán, az emberiség pártfogója és felemelője Héraklésszel együtt szintén helyet kapott az olümposzi istenek asztalánál. Prométheusz tanította meg az embereket a legtöbb mesterségre és arra, hogy az áldozati állatoknak csak a belső részeit és a vérét áldozzák az isteneknek. A tűz Zeusz villámának megjelenési formája volt az őskorban. Prométheusz ellopta az Olümposzról a tüzet, és az embereknek adományozta. A tűz majdnem akkora hatalommá vált az emberek kezében, mint a mondában a villám Zeusz kezében. A sötétfelhős Zeusz haragjában kétszáz éven át leláncolva tartotta Prométheuszt a Kaukázus csúcsán, mindig újranövő máját egy keselyű tépte örökösen. Héraklész szabadította meg, mikor lelőtte a keselyűt. Észak-Görögországban a 2917 méter magas, felhőkbe burkolózó, sokszaka- dékú Olümposz-hegy havas ormain lakik a fellegtorlaszoló Zeusz a halhatatlan istenekkel. A nagy asztalnál ülve ambróziát esznek és nektárt isznak. A poharakba Hébé önti az italt. Zeusznak külön pohárnoka van, a szép ifjú trójai királyfi, Ganümédész (a Vízöntő csillagkép), akit Zeusz szent madara, a sas ragadott az égbe. Az oltalmazó Zeusz mellett a Győzelem, az Igazság és a Törvény áll (Niké, Diké és Themisz). Lantzene szói és az ibolyakoszorús múzsák kara élén bevonul Létó fényes fia, Apollón. Leteszi félelmetes ezüst íját az oszlopcsarnok fehér márványára, és helyet foglal a halhatatlanok körében, Zeusz atya mellett. Ott ül a tehénszemú Héra, a bőkezű Déméter, a szúz Hesztia, az aranyos Aphrodité, a meggondolt Athéné, a vadászatról megtért, aranyrokkás Artemisz, a híres Héphaisztosz, a szörnyű erős Arész, a ravasz Hermész és a gazdag Dionüszosz — az égbenyúló Olümposz halhatatlan istenei. TÓZSA ISTVÁN Artemisz Hermész Arész Héphaisztosz 27
