Múzsák - Múzeumi Magazin 1984 (Budapest, 1984)
1984 / 4. szám
vegetáció alakult ki, lombos és tűlevelű erdőkkel, melyek felnyúlnak egészen a törmelékgyűrű aljáig. A déli, szárazabb oldalon ugyanakkor kisebb erdőfoltokkal tarkított havasi legelőket találunk. Kora hajnalban gyakran láthatjuk, hogy 1800—2000 méter magasságban (vagy mélységben) zárt felhőtakaró tölti ki a völgyeket. A felkelő nap felülről világítja meg a felhőket és a szigetszerűen kiemelkedő hegycsúcsokat. Ha az emelkedő nap nem tudja feloszlatni a felhőtakarót, tanácsos mihamarabb fedél alá igyekezni, mert köd, eső vagy nyári havazás várható. Szintén kora reggel figyelhetjük meg a sziklák akrobatáit, a zer- géket, melyek teljes védelmet élveznek a hegység területén. Az egykét családból álló csordák lélegzetelállító mutatványokat végeznek. Megejtő látvány, amikor az anyaállat óvatosan tereli kicsinyeit, szarva finom mozdulataival irányítja a gidá- kat a nyaktörö sziklák között a legbiztonságosabb helyre. Lakatlan vidék ez. Tavasztól őszig a két ősi hegyi mesterség művelői, a favágók és a hegyipásztorok népesítik be a hegyoldalakat. Nagy kincse a hegynek a fa, elsősorban a fenyő. A kivágott szálfákat több kilométeres csúszdákon engedik le a völgyekbe, ott vagy feldolgozzák kis fűrészüzemekben, vagy összegyűjtik és elszállítják a papír- és bútorgyárakba. Nem ritka manapság sem, hogy az ősi módon, a vizen úsztatva szállítják a rönköket. Ahol az erdő elfogy, ott kezdődik a hegyipásztorok, a Csobáncok birodalma. Az al- havasi, havasi legelők hatalmas juh- nyájaknak kínálnak táplálékot. A pásztorok nyári szálláshelyén, az eszternákban ilyenkor érlelődik az enyhén csípős, zamatos juhsajt. A nyájra a pásztorokkal együtt vigyáznak a meghatározhatatlan fajtájú, de igencsak tekintélyt parancsoló küllemű juhászkutyák, amelyek nem fogadják szívesen az arra vetődő vándort. A kutyák ereje és vadsága nem véletlen, hisz évszázadokon át válogatták és nevelték arra, hogy a nyájat fenyegető farkasokkal és medvékkel is szembeszálljanak, ha a helyzet úgy kívánja. Amennyire lakatlan a hegy, annyira betelepült a lábánál húzódó folyóvölgy. Északon az Olt mentén, mint a gyöngysor szemei követik egymást a városok, községek. Közülük talán a legismertebb Fogaras városa. Az 1200-as évektől királyi birtok. Lakossága, mint e vidéken igen sok más településnek, németajkú szász, akiket a tatárjárás után telepítettek az elnéptelenedett területre. A vár a tatárjárás után, a XIV. század elején épült. Mai formáját az erdélyi fejedelemség korában, a XVI. század végén nyerte el. Sokáig a havasalföldi fejedelmek birtoka volt, melyet húbéradományként kaptak a magyar királyoktól. Birtokolta Corvin János, a Majláthok, a Nádasdiak, majd a Báthoriak. A későbbiek során a vár és a hozzá tartozó uradalom a fejedelemasszonyok birtokadománya volt. Apafi Mihály, az utolsó erdélyi fejedelem kedvenc tartózkodási helye volt, többször tartott itt országgyűlést is. Fogaras régi, hírneves iskolaváros. Német (szász), román és magyar iskola egyaránt működött itt. Gimnáziumában tanított Babits Mihály 1908—1911 között. Érzékletesen írja le a várost a Gólyakalifa és a Halálfiai című regényében. E város képviselője volt Mikszáth Kálmán 18 éven át. A sok ősi település között akad új is: Viktória város, melyet 1948-ban alapítottak. Hatalmas vegyi kombinátja Erdély és egyben Románia egyik legnagyobb üzeme. A folyó mentén egymást követik a falvak, köztük Kére, ahol Imre herceg, III. Béla király fia 1202-ben cisztercita apátságot alapított. Sok településnév viseli az ,,alsó” jelzőt, mert e falvak az Olt mellé települtek, s mindnek van „felsó" párja, amely közvetlenül a hegység lábához települt, általában egy hosszanti völgy kijáratánál. Az Olt Nagytalmács után éles kanyarral délnek fordul, áttöri a hegyeket, megalkotva a Vöröstoronyi szorost. A szép és vadregényes szurdokvölgy ősi közlekedési útvonal, a középkor során a Kárpátokon keresztül vezető egyik legfontosabb hadiút volt. Már a rómaiak is őrhelyet tartottak itt fenn, melynek maradványait Bojca határában láthatjuk. A völgy falai sok nagy sereget láttak elvonulni. 1242-ben erre hagyta el az országot a tatárok főserege. 1303-ban itt szenvedett vereséget Károly Róbert, majd építtetett várat fia, Nagy Lajos. Itt vonult Nikápoly felé Zsigmond király 1395- ben és itt törtek rá Erdélyre a törökök 1442-ben. Egy év múlva az elvonuló Ali bég csapataira a Hunyadi által vezetett seregek is itt mértek megsemmisítő vereséget. A szabadságharc során Bem erre szorította ki az országból a cári csapatokat. ZALAN GYÖRGY 7
