Múzsák - Múzeumi Magazin 1984 (Budapest, 1984)
1984 / 4. szám
A Déli-Kárpátok legnagyobb és legmagasabb hegyvonulata a Foga- rasi-havasok. Gerincvonala a Királykötői a Vöröstoronyi szorosig hozzávetőleg 70 km hosszan, majdnem pontosan kelet—nyugati irányban húzódik. Átlagos magassága eléri a 2200 métert. E hegységben van Románia legmagasabb csúcsa, a 2543 méteres Moldoveánu, de több 2500 méternél magasabb csúcs is található itt, közülük talán a legismertebb a 2535 méteres Negoi. A kárpáti vonulaton belül csak a Magas Tátra haladja meg méreteiben a Fo- garast. A hegység a Kárpátok belső, úgynevezett kristályos vonulatának része. Az ősi kristályos pala alapkőzetét a harmadkor végi, negyedkor elejei hegyképződés során a kéregmozgás összetörte, majd a magasba emelte. A palás réteges szerkezet jól látható a csupasz, sziklás régióban, és jellegzetes lemezes elválása miatt a mállási törmelék nehezen járható lapos kövekkel, mint koszorúval veszi körül a meredek sziklafalakat. Ugyanez az oka a csúcsok és az áthidaló gerincek jellegzetes csipkés, meredek alakulásának is. 6 A hosszú hegylánc sajátos képet mutat. A 2200 méter átlagmagasságú gerinc déli irányban enyhébb, északi irányban meredekebb lejtéssel szakad le a körülbelül 1700 méteres magasságig. Itt halmozódott fel az eróziós törmelék. Innen már enyhe lejtéssel ereszkedik le északi irányban az Olt völgyéig, délen a Havasalföldre, a Duna felé. A magas és meredek gerinc ívekre tagolódik és kör alakú, amfiteátrum- szerű völgyeket fog közre. E völgyek mélyedéseiben kisebb és nagyobb tavak, tengerszemek találhatók. Közülük némelyik csak néhány négyzetméter felületű, de akad köztük több hektáros is. Az északi és déli oldal különbsége abban is megmutatkozik, hogy a kör alakú, úgynevezett cirkusz-völgyekből az Olt felé eső oldalon több van, a délin kevesebb. A cirkusz-völgyek attól függően, hogy a gerinc mely oldalára esnek, észak vagy dél felé nyitottak. Többnyire innen indulnak a tengerszemekből eredő patakok, melyek a főgerincre merőleges völgyek alján sietnek az Olt vagy a Duna felé, s amikor egy-egy sziklalépcsőn átbuknak, látványos vízeséseket alkotnak. A völgyek, amelyekben a patakok haladnak, szabályos U alakot mutatnak, s némelyik olyan egyenes, hogy a gerincről beléte- kintve szinte teljes hosszában belátható. A jégkorszakokban, a mai cirkusz-völgyek helyén, hó és jégmezők voltak. E völgyekben a hideg és csapadékosabb korszakban a hó felgyülemlett és összetömörödve úgynevezett firn jéggé alakult. Évezredeken keresztül hízott, csiszolta, alakította maga alatt a kőzetet, majd elindult le a hegy lába felé, jégár, közismert nevén gleccser formájában. A jégár önnön anyagával és a magával vitt kőzetdarabokkal, a morénával marta, csiszolta a völgyek alját, sót a völgyek falát is. A melegebb korszak beköszöntével a jég ugyan eltűnt, de félreismerhetetlen jeleket hagyott maga után. A hajdani firn teknökból lettek a látványos cirkusz-völgyek. Az elolvadt téli hó és jég ma is ezek legmélyebb pontját tölti meg vízzel, s táplálja a mély és jéghideg vizű tengerszemeket. E völgyekben a védettebb helyeken augusztusban is van hó. A lefutó völgyek U alakja jellegzetesen eltér a folyók által vágott V alakú völgyektől. Ha a völgy formája az évezredek, évmilliók során meg is változik, megmarad jelzésnek a hajdani jégár szállította kőzettörmelékből kialakult morénagát. Az északi és déli oldal alakulása közti különbség is az eljegesedés hatásának tulajdonítható. A déli lejtők még a jégkorszakban is több napsütést kaptak, ezért ott kevesebb gleccser alakulhatott ki, azok is rövidebbek voltak. Ez az oka annak, hogy a gerinc északi tövében több a tengerszem, hosszú egyenes völgyekkel jobban tagolt. Összességében hetvennél több tengerszem van a Fogarasi-havasokban. Közülük kettő külön figyelmet érdemel. Az első a Bilea-tó, melynek környéke természetvédelmi terület. A tó egy hatalmas szikla-amfiteátrum legmélyebb pontján helyezkedik el, 2034 méterre a tengerszint felett. Mélysége 11, hossza 360, szélessége 240 méter. A tóban lévő sziklára romantikus turistaházat építettek fából. A völgy szikláin apró, tömött párnákban nyílnak a legszebb havasi virágok. Ilyen a magyar harangrongy (Soldanella major), az apró harangrongy (Soldanella pusilla), a havasi ibolya (Viola alpina). Itt nő a havasi kökörcsin (Pulsatilla alba), a hegyi gyömbér (Geum montanum), a kétvirágú ibolya (Viola biflora), amely nevét meghazudtolva nem ibolyaszínű, hanem sárga és a kárpáti zergevirág (Doronicum carpaticum). A látszólag csupasz sziklák sem élettelenek. Felületükön rövid időn belül megjelennek a zuzmók, majd a virágos növények, mint a kereklevelű kőtörőfü (Saxifraga rotundi- folia) és a havasi aranyvirág (Chry- santhenum alpinum). Egyre inkább uralkodóvá válnak a fűfélék, a különböző cserjék, félcserjék, mint a törpe fűz, törpe nyír és a havasi rózsa (Rhododendron kotschyi), melynek vörös virágai nyár elején beborítják a zord hegyoldalakat. Az egyik legmagasabban fekvő tengerszem a Caltun-tó. A hasonnevű 2500 méternél magasabb csúcs alatt, 2147 méter magasságban szinte függ a hegyoldalban, egy kis mélyedés ölén. A háttérben a Negoi kettős csúcsa zárja le a kilátást. Az elhagyatott kis tó partján érezhetjük igazán a hegyek fenségét. A választóvonal szerepe mindmáig megmaradt a Fogarasi-havasoknak. A magas és hosszú kelet—nyugati gerinc felfogja az észak, északnyugat felől érkező nedves légtömegeket, a magasba kényszeríti őket, s azok lehűlve, még az északi oldalon megszabadulnak terhűktől, bőségesen öntözik a hegyoldalakat. Ezért itt dús
