Múzsák - Múzeumi Magazin 1983 (Budapest, 1983)

1983 / 3. szám

kult várost, az Árpád-kori Magyar- ország gazdasági életének központját a tatárok elpusztították, de a vár sikeresen kiállta a tatárok ostromát. A tatárjárás után IV. Béla király Budára helyezte át székhelyét, az esztergomi királyi várat pedig 1256-ban véglegesen az érseknek adományozta. Ettől kezdve az érsekek építkeznek a palotán. Közülük Telegdi Csanád, Széchy Dénes, Vitéz János és Bakócz Tamás építkezései a legjelentősebbek.

Az egykori szemtanúk, mint például Bonfini, Mátyás király történetírója különösen Vitéz János építkezéséről írnak elragadtatással: „Tágas lovagtermet épített a várban, s a terem mellett kifelé álló pompás, emeletes erkélyfolyosót vörösmárványból. A terem homlokzata előtt boltozatos és oromtetős szibillakápolnát állított, amelyben az összes szibillák képei megvannak. Magában a lovagteremben nemcsak az összes magyar királyok láthatók történeti sorban, hanem a szkíta ősök is. Azonkívül meleg és hideg fürdőkamrákat, kettős kertet, ebben oszlopos lugasokat s felettük folyosót létesített. A két kert közt kerek tornyot épített a szikla mellett, benne termeket és szobákat, felül kilátótornyocskákat és kis házikót csináltatott, amelyben legtöbbnyire tartózkodott, mert az a Dunára nézett, pompás kilátást és a kertek élvezetét nyújtotta. Valóban bölcselkedésre alkalmas hely” — mondja Bonfini. A csodálatos építményekben azonban nem sokáig gyönyörködhettek az itt megfordulók. 1543-ban Szulejmán szultán Esztergomot is elfoglalja, s ettől kezdve tíz év megszakítással (1595-1605) száznegyven évig a török az úr Esztergomban. Minthogy az esztergomi végvár a Bécs elleni hadjáratok legfontosabb ütközőpontja, számos ostromot vívnak birtoklásáért. Az 1594. évi ostrom hősi halottja a jeles végvári vitéz és a korai magyar nyelvű költészet első európai jelentőségű alakja, Balassi Bálint. Az 1595-ös ostromban a középkori épületek és a város java része megsemmisül. A romokat elbontják, és erődítések építéséhez használják fel. Esztergom végleg csak 1683. október 28-án szabadul fel a török uralom alól, amikor Sobieski János lengyel király és Lotharingiai Károly főherceg seregei a sorsdöntő párkányi csata után, rövid ostrommal az esztergomi várat is visszafoglalják. A vár megmaradt épületei jórészt a XVI11—XIX. századi földmunkáknak és

az új bazilika építésének esnek áldozatul. Más részük az omladék- és törmelékrétegek alatt, illetve elfalazott, átépített formában rejtőzik hosszú ideig.

Az első, nagyarányú feltárások 1934— 38 között kezdődtek, amikor a III. Bé- la-kori palota jelentős részleteit találták meg. Ekkor kerültek elő a lakótorony és a várkápolna freskókkal díszített falai, melyeket részben rekonstruálni is lehetett. Az 1961—68 között folytatott feltárások főleg a királyi palota korábbi, X—XII. századi maradványaiból hoztak felszínre jelentős, addig ismeretlen részleteket: Géza fejedelem építkezéseiből, István király idejéből, de még III. Béla korából is. 1968—72 között már szüneteltek az ásatások, és megindult az új Vármúzeum tervezése, amikor a XVIII, századi kaszárnyának tartott épületben falkutatások kezdődtek. Már ekkor kitűnt, hogy a barokknak tartott épület jelentősebb része középkori építmény, és Vitéz János palotájának maradványait rejti magában. 1979-re az építkezés megkezdése már küszöbön állt. A szakemberek azonban megállapították, hogy az építkezés megkezdése után már nem lesz lehetőség a tudományos feltárásokra, s ezzel pótolhatatlan veszteségek érnék történeti-régészeti kutatásunkat. A tervek szerinti új épületszárnyak a műemléki együttes és az egész Várhegy külső formáját jelentősen megváltoztatnák; a hatalA „kis román palota" déli homlokzata

más föld alatti terek beépítésével pedig jelentős régészeti-történeti értékeket semmisítenének meg. Ezért 1980-ban a kutatások folytatása mellett döntöttek. A tervezett épületszárny helyén a várkápolnához csatlakozó Árpád-kori várfal hosszú szakasza került elő a föld alól, egy 8X8 méter alapterületű toronnyal, amelynek falai 5 méter magasan állnak. Ugyanitt a X—XII. századi palota, valamint a késő középkori és római falak mellett, kelta lakóház részlete és őskori (bronzkori, vaskori) rétegződések is láthatóvá váltak, sőt itt került elő az első őskori szerszám: egy szép, pattintott kovakőpenge, sok más, későbbi lelet (kelta, római és középkori pénzek, kőfarag- ványok, edénytöredékek stb.) mellett. Az újonnan előkerült falak és a korábbi ásatások mozaikszerű adatai alapján egyre határozottabban bontakozik ki előttünk a X—XII. századi királyi palota.

A legnagyobb meglepetést azonban a barokknak hitt kaszárnya tartogatta. Azt már tudtuk, hogy a Vitézféle palota maradványait őrzi. Az épület helyén kisebb Árpád-kori épületet is sejtettünk már 1970—72-ben, de senki sem számított arra, hogy a tulajdonképpeni Árpád-kori nagy királyi palota jelentős maradványai kerültek elő, melyek teljesen megváltoztatták eddigi képünket a XII. század végi várpalotáról: az 1934- 38-ban feltárt és eddig a királyi palotának tartott építmények eszerint csupán a királyi család magánlakosztályát képezték, és a várpalotán belül külön fallal elzárt udvarból voltak megközelíthetők. A most megtalált „nagy palota" egy külső udvarban helyezkedett el, s a dunai külső várfalra támaszkodott. Hossza 45, szélessége 11 méter volt, s eredetileg minden bizonnyal két emelete lehetett. E hatalmas épület félig földbe mélyített földszinti helyisége szinte teljes épségben megvan: az udvar felől két lejárata volt, a Duna és az udvar felé pedig öt-öt elfalazott, beépített, átalakított ablaknyílása. Ez a szint eredetileg raktár, tárház lehetett. Fölötte is egyetlen nagy, 45X9 méter alapterületű helyiség volt, talán a fogadások célját is szolgáló trónterem, amelynek két ajtónyílása és a Duna felé nyíló öt nagy ablakfülkéjének maradványai kerültek elő. A valószínűleg díszesebb kiképzésű udvari falat itt a járószintig átépítették egy Árpádkori tűzvész után, melynek nyomai jól megfigyelhetők mindenütt. A mai épület délkeleti sarkában azonban a második emelet magasságáig megmaradt a palota sarokfala.

A „nagy palotát" a XIV-XV. században többször átépítették. Vitéz János érsek, Mátyás király nevelője, majd Magyarország kancellárja dupla szélességű, kéttraktusos épületté fejlesztette, s emeletén alakította ki a Bonfini által is említett nagy lovagtermet. Ennek is jelentős maradványai kerültek elő a falkutatások, bontások során. Az udvar felé öt nagy gótikus ablakfülke maradt meg, a dunai fal azonban az 1595. évi ostrom idején jórészt leomlott. Itt egy 47 méter hosszú és 19 méter széles belvilágú terem volt, az egykorú leírások szerint kazettás síkmennyezetét nem tartották pillérek vagy oszlopok. Megállapítható a Szibillák kápolnájának helye is, valamint a lovagteremből a dunai oldalra nyíló árkádíves loggia pontos elhelyezkedése és szerkezete. A konzolokra épített függőfolyosót kiugró támpil- léreken álló zárt erkélyek díszítették, a vajdahunyadi vár lovagterméhez és loggiájához hasonlóan. A falakban több konzol betört csonkja, illetve indítása található meg, valamint a meglévő négy pillér mellett másik két zárt erkély pillérének alapfalai is.

Mivel a loggia a főfalakból kinyúló konzolokon helyezkedett el, és pusztulásakor a hegyoldalba zuhanhatott, valószínű, hogy ott igen jelen-