Múzsák - Múzeumi Magazin 1983 (Budapest, 1983)
1983 / 3. szám
tős maradványai heverhetnek az egykori függőkerteket borító törmelékben. Egy itt ásott kutatóárokban egy teljesen ép konzol és más kőfarag- ványok mellett sok érdekes lelet került elő. Lehetséges, hogy a loggia egy szakaszát, a függőkerteket és más reneszánsz építményeket is rekonstruálhatjuk. A kutatási eredmények alapján világossá vált, hogy a Vármúzeum épületeit és belső tereit a meglévő műemléki adottságokon belül kell kialakítani, és minél kevesebb új építményt létesíteni. A további meglepetéseket tartogató kutatás folytatása mellett a királyi palota korábban feltárt részében, amely eddig üresen várta évi több százezer látogatóját, állandó, történeti kiállítás készül. A kiállítás Esztergom török alóli felszabadulásának 300 éves évfordulója alkalmából, ez év októberében nyílik meg, s az esztergomi vár és a város történetét mutatja be a legrégibb időktől a XVII. század végéig. Az első terem a magyar honfoglalást megelőző korokat mutatja be. A királyi, majd érseki palota termei Esztergomnak az államalapítástól a török hódításig terjedő történetét és emlékeit tárják a látogató elé. Az úgynevezett Szent István-terem és a királyi várkápolna pedig teljes épségében idézi a középkor hangulatát. A palota belső kis udvarán át fegy hosszú, boltozott terembe jut a látogató, ahol az 1543—1683 közötti viharos időszak emlékei kerülnek bemutatásra. Szulejmán ostromától a vár visszafoglalásáért hősi halált halt Balassi Bálintra utaló emlékeken át, a végvári harcok fegyvereit, az esztergomi törökök mindennapi életére utaló leleteket bemutató tárlók következnek. Végül a párkányi csatát, majd a vár 300 évvel ezelőtti visszafoglalását ábrázoló metszetek, emlékérmek, plakettek zárják a kiállítást, melynek megtekintése után érthetővé válnak Kerekes Márton Esztergom sorsáról írt elégiájának (1729) az előtérben, Kiss Károly fordításában olvasható sorai: Nézz e romokra te vándor, majd aki egykoron itt jársz, s elmondják e kövek, mekkora volt ez a vár! Mérd csak e néhány ép falat itten e szürke romokhoz, rég nem lesz ami áll, s él ami földre omolt. Börzsöny múzeuma Az Északi-középhegység legnyugatibb tagja a Börzsöny hegység. Észak—déli átmérője 32, a nyugat-keleti irányú pedig kb. 20 km. Az ember megtelepülésére az Ipoly mente, a Szob—Nagymaros- Verőce Duna melleti sávja, valamint a hegység déli, délkeleti részén lévő alacsony fekvésű medencék alkalmasak. A hegység nagyobbik részét magas, meredek hegyek jellemzik. Anyaga nagyrészt vulkáni andezit, a talaj erősen köves. A hegység lejtőit az alacsonyabb szinteken tölgyesek, feljebb bükkösök borítják. A szobi múzeum alagsorának természettudományi kiállítási egységében mindezek fellelhetők. A hegység geológiai „órája” (kőzetek, állat- és növénylenyomatok, kövületek), állat- és növényvilágának képviselői nyújtanak betekintést e földtörténeti periódusokba. A hegység elnevezése talán egy középkori mesterség emléke. A XVI. századi „Berson" és „Beörseön", a XVIII, századi berzseny és a XIX. századi börzsöny, berzsen kifejezések egyfajta festékanyagra utalnak, amely a berzsenyiéből nyerhető. A Börzsöny hegynév innen eredeztethető. XIX—XX. századi méhkasok A régészeti kutatás története egyúttal a táj emberének históriájába nyújt betekintést. 1836-tól 1844-ig Ipolyság központtal működött a terület első történelmi adatokat és régiségeket gyűjtő társulata. 1847 az első ásatás éve, amikor Érdy (Luczenbecher) János, a 48-as kormánybiztos Ku- binyi Ferenc és Varsányi Ferenc, a szobi Ipoly- parton, vasútépítés közben egy kelta sírt tárt fel. A következő ötven év meg-megújuló kutatásai után az első szakszerű ásatást, a szobi római őrtorony feltárását Fináli Gábor végezte 1909-ben. Az 1920—30-as években Horváth Adolf János végzett régészeti kutatásokat, elsősorban Szobon, Ze- begényben és Nagymaroson. Térképvázlatai, részletes leírásai ma is a kutatás forrás értékű dokumentumai. Jegyzeteit a Magyar Nemzeti Múzeum Adattára és a szobi Börzsöny Múzeum őrzi. Az általa felfedezett telep leletmentő ásatása, feltárása Gábori Miklós ősrégész és Laczus Géza tanító nevéhez fűződik, a hatvanas évek első felében. A honfoglalás és a kora Árpád-kor jóné- hány temetőjének föltárása Bakay Kornél érdeme. Az állandó kiállítás bemutatja azon tárgyakat, Nagybörzsönyi faragott sírkeresztek, XX. sz. HORVÁTH ISTVÁN
