Múzsák - Múzeumi Magazin 1983 (Budapest, 1983)
1983 / 2. szám
DAFNI Ki Jézus elórultatóso A Görögországot járó turisták megcsodálják az ókori görög emlékeket, de gyakran megfeledkeznek az ország területén álló nagyszerű bizánci épületekről. Ez utóbbiak közül kiemelkedik az Athénhez közeli Dafni kolostor. A dafni elnevezés eredetéről számos elképzelés alakult ki. Egyesek szerint a környéken állott az ókorban Apollón Daphneion szentélye, s innen az elnevezés. Mások úgy vélik, hogy a konstantinápolyi Dafni kolostor nevét vette át. Egy legenda pedig azt tartja, hogy egy Dafné nevű királynő a közelben szenvedett hajótörést, s ennek emlékére emeltette a kolostort. De utalhat a név az itt már régóta gyakori daphné vagyis babérfára. Mindenesetre a jelenleg látható kolostor építésének idején, 1100 körül ez a név már használatos volt, mind a kolostor, mind a hely megnevezésére. A rendház helyén már az V-VI. században kisebb keresztény kolostor állott, melynek maradványai az új épület északkeleti sarkán ma is megvannak. A Dafni kolostor 1211-ben a cisztercita szerzetesek tulajdonába került, és ők laktak itt egészen 1458-ig. A ciszterek után rövid ideig orthodox szerzetesek lakták a kolostort, majd elnéptelenedett, hasonlóan a török hódoltság alatti más görög kolostorokhoz. Az időközben erősen megrongálódott rendház helyreállítását már a múlt század végén megkezdték, de a munka oroszlánrészét csak 1961 - ben végezték el. Mária halála A katholikonnak, azaz a kolostor főtemplomának kétségkívül legjelentősebb dísze a viszonylag nagy felületen megmaradt mozaikegyüttes. A bizánci művészetben oly nagy szerepet játszó mozaikművészet éppen a Dafni kolostortemplomban érte el egyik csúcspontját. A dafni mozaikok nagyrészt Krisztus és az Istenanya életéből vett jeleneteket mutatnak be. Közülük a legismertebb és az egyik legszembeötlőbb mozaikkép a Világbiró Krisztust ábrázolja, s a bizánci hagyományoknak megfelelően a kupolában látható. Szinte vonzza tekintetünket ez a rendkívül szuggesztív alkotás. E sajátos hatás oka részben az építészeti tér hatásos kihasználása. A kupola felső részét Krisztus félalakja teljesen kitölti. E hatalmas figura a nézőtől a többi mozaikképhez képest a legtávolabb van, s így fokozódik az égi megközelíthetetlenség érzése. A kupoladob ablakain több sugárban a néző és a mozaik között esik be a fény, s ez sejtelmes és felemelő hatást nyújt a valójában sötét és közvetlen fénnyel meg nem világított mozaiknak. A döntő ok azonban a nem mindennapi tehetséggel készült műalkotás értékeiben keresendő. A mozaikmüvészek a nyugtalan vonalkompozició- val megdöbbentő hatást értek el. Erőteljes, vastag vonalak övezik Krisztus szinte hipnotizáló szemét, hangsúlyozottak a homlok és az arc ráncai. Bal kezével görcsösen és indulatosan szorítja magához az Evangéliumot, jobb kezét már kissé könnyedébben áldásra emeli. A többi mozaikkép24
