Múzsák - Múzeumi Magazin 1983 (Budapest, 1983)

1983 / 1. szám

homályába vesző történethez régi legendák szolgáltak forrásmüként, amelyek a vallásos rajongás hangján mondják el, hogyan adtak írást a IX. században még egységes nyelvet beszélő szláv népek számára, felemelve őket az európai kultúra és művelődés szintjére. A két szláv apostol küldetése fontos történelmi eseménnyel kezdődött: Rasztiszláv morva fejedelem követeket küldött a bizánci császárhoz. Üzenetét a Pannán legendák idézik, amelyek elbeszélik Cirill és Metód élet- történetét. „Népünk elvetette a pogányságot, és a keresztény hitvallást követi" - szóltak Rasztiszláv küldöttei - „nincs azonban olyan tanítónk, aki a mi nyelvünkön magyarázná az igaz keresztény hitvallást, hogy ezt látva mások is utánozzanak bennünket. Küldj hát nekünk püspököt és ilyen tanítót, mert Ti minden országnak igaz és jó törvényeket adtok.”

A legendák vallásos motívumai tükrözik a kor hatalmi viszonyait. Rasztiszláv fejedelem országa szövetségét akarta erősiteni Bizánccal, a Morá- viában egyre terjeszkedő német papsággal szemben, amely Róma nevében latinul hirdette az igét. A bizánci császár választása könyvtárosára, Konstantinra esett, aki számos veszélyes missziót teljesített már. Ő és fivére, Metód szlávok lakta vidékről, Szalonikiböl származott, így jól ismerte a nyugati szlávok, a morvák nyelvét is. „A filozófus eltávozván, társaival együtt buzgó imádságba merült" - mondja a krónika. „Csakhamar megjelent neki az Úr, aki meghallgatja a neki szolgálók könyörgését, és Konstantin tüstént betűket szerkesztett, és írni kezdte az Evangélium szavait." Konstantin ábécéjének, ahogy a tudomány nevezi, a glagolita Írásnak a görög kisbetűk szolgáltak alapul, amiket sajátos jelekkel egészített ki. Miután e munkát elvégezte, fivérével, Metóddal Morvaországba indult, „ahol Rasztiszláv nagy tisztelettel fogadta, és tanítványokat gyűjtvén egybe, átadta őket neki". A fejedelem a nép nyelvén megszólaló liturgia bevezetésétől uralma megszilárdítását remélte. A fivérek munkája nyomán valóban egyre terjedt a szláv szertartási nyelv a morva nép között. „És beteljesültek a próféta szavai, melyek szerint a süketek fülei tárva lesznek, a hebegők nyelve gyorsan és tisztán beszél”. Konstantin és Metód néhány év múltán tanítványaival együtt Rómába indul, hogy elnyerjék a pápa jóváhagyását e forradalmi újításhoz. Ellenfeleik Velencében várják őket, és heves vitába kezdenek velük. A három „szent” nyelv (latin, görög, héber) védelmezői szemükre vetik, hogy irást, irodalmat adtak a szlávoknak. Konstantin azonban bölcs kérdéssel felel a vádakra: „Vajon az Úr nem kelti föl napját jókra és gonoszokra, s nem ád esőt egyformán mindenkinek? És nem egyazon levegő éltet-e mindnyájunkat? Nem szégyenkeztek-e hát csupán három nyelvet ismervén el és azt akarván, hogy az összes többi nép vak és süket maradjon?”

Rómában II. Hadrián pápa szívélyesen fogadja a szlávok hittérítőit, átveszi a szlávra fordított egyházi könyveket, és ünnepélyesen jóváhagyja a szláv liturgikus nyelv használatát. Konstantin

azonban a nagy munka súlya alatt összeroppan. Röviddel halála előtt, 868 karácsonyán szerzetessé avatják, és ekkor kapja a Cirill nevet. Miután a temetés hivatalos ünnepélyességgel lezajlik Rómában, Metód folytatja a feladatot. A pápa püspökeként Pannóniába indul, ahol az ingoványos Kis-Balaton közepén, a mai Zalavár környékén folytat eredményes tanitómunkát Kocel szláv fejedelem népénél. A hatalmukat féltő német papok azonban dühödt támadásba kezdenek ellene, és hosszú időre fogságba vetik. Csak a pápa fenyegetésére engedik szabadon. Kiszabadulás után Metód ismét Moráviába érkezik, ezúttal már mint a morvák érseke. A szláv szó továbbra is népszerűvé teszi öt és tanítványait. Időközben azonban megváltoztak a politikai erőviszonyok. A szláv igehirdetők helyzete egyre nehezebbé válik Morá- viában. Az új fejedelem, a fehér ló mondájából is ismert Szvatopluk a latin szertartás hive, és ebben támogatják őt a német papok is. Az idős Metód egy ideig állja a támadásokat, miközben seregnyi egyházi müvet fordít le a szlávok nyelvére. 885-ben azonban véget ér tevékeny élete. Metód halála után ellenfelei elérik, hogy felszámolják a népnyelvé liturgiát, nyomtalanul megsemmisítik a szláv Írásbeliséget. Cirill és Metód tanítványaival kegyetlenül bánnak: a fiatalabbakat gályarabnak adják, az idősebbeket kiűzik Moráviából. Ekkor úgy tűnik, hogy a szláv Írásbeliség sorsa örökre megpecsételődött. Cirill és Metód követői azonban még reménykednek; minden bizalmukat Bulgáriába vetik. A bolgár fejedelem, Borisz ugyanis felismerte, hogy a szláv egyházi nyelv bevezetésével csökkentheti az országa függetlenségét veszélyeztető Bizánc befolyását. Ezért szívesen fogadta a tanítványokat. A bolgár fővárosban, Pliszkában, majd később Preszlávban és Ohridban tevékeny irodalmi élet kezdődött, könyveket másoltak és fordítottak.

Borisz utódja, Szimeon uralkodása alatt a glagolita betűket új írással, a cirillikával váltják fel, melyet Cirill tiszteletére neveztek el. Közben a bolgár birodalom nyugati részén, a mai Jugoszlávia területén egyre inkább Ohrid vált az egyházi irodalom központjává. Metód tanítványai, Kelemen és Naum a festői Ohridi tó csendjében örökbecsű müveket alkottak. Az itteni iskola legendák és egyházi beszédek Írásával tűnt ki, és úgy tartják, a Cirill és Metód életét elbeszélő Pannán legendákat is itt jegyezték le. Szerzője valószinűleg Kelemen, aki nagy elődeihez hasonlóan maga is kiváló tanító volt: tíz év alatt háromezerhatszáz tanítvány került ki iskolájából. Ez tette lehetővé, hogy lassan a balkáni térség több pontján is meginduljon az egyházi kulturális munka, immár szláv nyelven. Később a cirill ábécé lett a keleti egyházhoz tartozó szlávok Írása. Több változtatás után mind a mai napig fennmaradt; a világ lakosságának közel tiz százaléka használja, és hatvan nyelv jelölésére szolgál.

IFJ. NOVOBACZKY SÁNDOR

A kovásztalan tésztából sütött kenyér és süteményfélék számos nép körében régóta ismertek. A két egymással összeillő, Hevített vaslap között sütött ostya északnyugat Európából terjedt el a kontinensen a XII. századtól. A középkori Francia- országban és Angliában különféle változatai alakultak ki az ostyafélék készítésének, díszítésének. Német nyelvterületen, illetve a közép-kelet európai országokban a reneszánsz idején valószínűleg a protestantizmus terjesztette el az ostyasütés szokását, a későbbiekben azonban vallásra való tekintet nélkül fogyasztotta katolikus, protestáns vagy más felekezet hívője a kedvelt csemegét. Magyarországon sem csak az egyházi szertartások kelléke az ostya, hanem többszáz éve süteményként is ismert. A tojás, cukor, liszt, tej és víz, illetve kevés zsír keverékéből előállított, egyszerű, könnyű és ízletes tészta egykor főúri asztalok mesterségbeli tudást próbára tevő fogása volt. Később az egész ország területén paraszti és polgári házakban egyaránt kedvelt volt az édes vagy sós ostya. Nem mindennapi ételként, hanem ünnepi ritkaságként. Az ostyasütő vasakat - amelyek ma népművészeti gyűjtemények ritka darabjai - valamikor falusi ková8