Múzsák - Múzeumi Magazin 1983 (Budapest, 1983)
1983 / 2. szám
BOLOND MISKA utazása az idén uralkodó planétába — a holdba. Bizonyára mindenki elcsodálkozna, ha felütve kedvenc lapjának évkönyvét, a következő sorokat olvasná: „Üj és ó kalendárium az időszámításunk kezdete utáni 1983-as rendes évre, mely 365 napból álló esztendő. Érvényes az északi szélesség 48. fokára.” Majd az első oldalon: „Időszámításunk kezdete óta 1983 esztendőt számolunk. Ez a világ teremtése után az 5932., a vízözön után a 4274., és a magyarok keresztény létének 990. éve”; pedig a közel ötszáz éves hagyományú Évkönyv, Kalendárium, a Csízió első lapjaira ezen kezdősorok illené- nek leginkább. ősidők óta nagy szellemi energiát kötött le a csillagok mozgásának és a Föld éghajlati változásainak megfigyelése, összefüggéseinek megfejtése. A szervezett társadalmi létfenntartó munka, a földművelés, az állattenyésztés, a hajózás csak úgy lehetett zavartalan, ha az idő múlásának szabályosságát felismerték, és e folyamat eseményeit jó előre meghatározták. A rómaiak időbeosztása a Hold járásához igazodott, az évet eleinte tíz hónapra, a hónapokat 29 vagy 30 napra osztották fel. A tíz hónaphoz (martius, április, majus, junius, quirtilis, sextilis, september, október, november és december) az i. e. II. században csatlakozott az év elejét jelentő januarius és februarius. A naptár havonta három nevezetes napot tüntetett ki: az újhold sarlója megjelenésének napját, a kalendae-t, melyet rendszeresen kihirdettek, az elsőnegyed napját, a monae-t és a holdtölte napját, az idust. Az első nap kalendae elnevezése görög forrásra utal, jelentése: hívok, kiáltok. Az adósok mindenesetre rettegve várhattak erre a napra, mert ekkor kellett kifizetni az esedékes kamatokat, adósságot. Az első napról kapta nevét az adóskönyv, és e feljegyzésekkel ellátott naptár lett a fontos tudnivalókat is tartalmazó Kalendárium névadója. Naptár sokszorosítására először a pápa vállalkozott, ő látta el Európa keresztény országait ima- és misekönyvekkel, melyek elé mellékletként naptárt is íratott, hogy a papok tisztában legyenek a szent napok, az ünnepek egymásutánjával. A XIV—XV. századig készültek így misekönyvek, amelyek a késő utókor számára értékes feljegyzéseket is tartalmaznak. Az üres lapokra nevezetes eseményeket lehetett feljegyezni, s így értesülhetünk többek között arról, hogy László király 1038. augusztus 15-én halt meg, és 1192. augusztus 20-án avatták szentté. A naptármásolás fáradságos munkáját 1439-ben a német Hans von Schwäbisch Gmund úgy igyekezett köny- nyíteni, hogy öröknaptárát két fatáblára, nyomódúcra véste. A következő fametszetről nyomtatott naptár 1470-ben, Augsburgban készült. A sokszorosítás nehézségei miatt, s hogy ne kelljen évente újat készíteni, a fadúcba öröknaptárt véstek a naptárkészítők. A kalendáriumok történetének is fontos dátuma volt 1455, amikor Gutenberg betűiből szedett, 1282 oldalas nyomtatott Biblia látott napvilágot. A Mátyás király udvarában is tevékenykedő csillagász, Regiomontánusz 1474-ben öröknaptárát csillagászati melléklettel, Prognosztition- nal látta el, amely naptárkészítéssel, a Nap, a Hold és a bolygók járásával és a fogyatkozásokkal foglalkozott. E munka hosszú évszázadokra meghatározta a kalendáriumok felépítését: a naptárrész mellé tudományos ismeret- terjesztő munka is készült. Az öröknaptár igye- kezett a napok egymásutánját jól emlékezetbe véshetően, verses felsorolásba is összeállítani. 22
