Múzsák - Múzeumi Magazin 1983 (Budapest, 1983)
1983 / 2. szám
Bél Mátyás arcképe és a Notitia címlapja A Prodomus címlapja Földrajzi tankönyvének címlapja zadt, hogy az 1735 és 1742 között több ezer fólió oldalon megjelent négy kötet mindössze tíz vármegye anyagát ölelte fel. A többi tízezer oldalnyi, nyomdakész anyag Bél Mátyás betegeskedése, anyagi nehézségei, majd halála következtében kéziratban maradt. A mű ötödik kötetét másfél századdal később Zichy Jenő adta ki, hasonmás kiadásban. A megjelent, szép kiállítású müvek ma bibliofil ritkaságok. Bél Mátyás azonban nem csupán földrajztudományunk úttörője volt, hanem polihisztor is, abban az időszakban, amikor a hatalmas lépésekkel fejlődő társadalmi és természettudományok nyomán, a teológiától való függést oldozgató új tudományos szemlélet alakult ki, melynek jellemző vonása az empirizmus és a racionalizmus volt. A teológiában pedig az ortodox dogmatizmussal a társadalom egészét átható élő hit szükségességét hirdető pietizmus szegült szembe, az elesettek, a szegények és árvák megsegítésére, a nyomorúság elleni küzdelemre mozgósító társadalmi célkitűzésekkel. Mindhárom szellemi áramlatnak a hallei egyetem volt egyik központja, alkotó műhelye, melyben sokrétű, a társadalmi érdekeket és különböző tudományágak szempontjait összeolvasztó tudományos munkára törekedtek. Az itt kialakult államismereti felfogás nem elégedett meg részismeretekkel, hanem a történelmi, természetrajzi, földrajzi, etnográfiai, politikai, művelődési és gazdasági viszonyok minden részletére kiterjedő tudományos munkát követelt. Az alsóbb néposztályok után hazai tanulmányait Pozsonyban, majd a pápai református főiskolán befejező Bél Mátyás húszéves korában érkezett Haliéba, s itt 1704—1707 között orvostudományt, teológiát, történelmet, irodalmat, földrajzot tanult. Az egyetem kiváló minősítése alapján Bergenben a gimnázium igazgatója lett. Innen hívták haza, a besztercebányai evangélikus algimnázium rektorának, majd felekezete lelkészének, később pedig a pozsonyi evangélikus líceum igazgatójának. Hallgatott is a hívó szóra, mert meggyőződése volt, hogy tisztességes ember nem szakadhat el hazájától, erkölcsi kötelessége, hogy polgártársai boldogulását szolgálja minden tőle telhető eszközzel. Két nemzet vallja fiának (apja szlovák származású, anyja veszprémi magyar), a szlovák és a magyar. Bél Mátyás magát és anyanyelvét magyarnak tekinti, s munkássága tengelyében a magyar haza, a magyar nyelv, a magyar tudomány szolgálata állott. Haliéból hazatérve, 1713-ban felhívást tett közzé, melyben a hazai tudósok közreműködését kérte egy magyar nyelvvel foglalkozó átfogó mű i létrehozásához. Javaslatát közöny fogadta, mégsem adta fel tervét. Az 1718-ban megjelent De vetere Litteratura hunno-scithica exertitatio című művében elsőként tárgyalta tudományos módszerességgel a magyar rovásírást. Hazánkban elsőként foglalkozott a finn—magyar rokonság kérdésével. E tárgykörben Beyer pétervári akadémikussal folytatott levelezése Sajnovics fél századdal későbbi értekezésének előfutára lett. Historiae linguae hungaricae címmel nyelvtörténeti tanulmányt írt. A magyar nyelv szépségeit és európai rokontalanságát feltáró tanulmányokat tett közzé német és angol szaklapokban. A XVIII, században ő az egyedüli, aki magyar nyelvtan írására vállalkozott. Nyelvkönyvét 1823-ban adta közre, s még 1832-ben is ez volt a Nemzeti Iskolák tankönyve. Stílusát ízes magyarság jellemzi, s a munka végén több száz közmondást, szólásmondást foglal csokorba a magyar nyelv szellemének, fordulatainak érzékeltetésére. ízig-vérig történész volt, még nyelvészként is. Elfogulatlanságra törekedett, a szorgalmas adatgyűjtés jellemzi, s forrásait objektív kritikával értékeli. A hazai történetírásban máig jelentősek klasszikus értékű forráskiadványai. A művei megjelenése óta eltelt több mint két és fél évszázad során feltárt újabb források Bél számos tévedésére mutatnak rá. Ez azonban semmit sem von le munkásságának korszakalkotó jelentőségéből. Módszeressége a történészi munkában ma is példakép, művei pedig megfelelő kritikával kezelve korunk történészei számára is forrás értékűek. Életműve jelentős a hazai germanisztika és szlavisztika terén is. A magyarok számára latinul írott német nyelvtana, valamint a németek számára írott magyar nyelvtana ugyancsak jelentős alkotás. Nem utolsósorban pedagógusként is úttörő. Korszerű pedagógiai elvek képviselője és meghonosítója a magyar iskolák munkájában. Nevéhez fűződik az anyanyelvi oktatás megteremtése, a kötelező tankönyvhasználat, az egyéni foglalkozások, a kötelező tanmenetek és még sok máig élő pedagógiai módszer hazai meghonosítása. Életműve nagyrészt kéziratban maradt fenn. Hagyatéka valójában még feltáratlan. Csak imitt-amott vetett belé egy-egy futó pillantást a kutató szem. 1749-ben halt meg mint a berlini, jénai, londoni, pétervári tudományos akadémiák Európa-szerte ismert, köztiszteletben álló tagja. Pozsonyban temették el. Sírjának ma már nyoma sincs. Hagyatékának egy részét Batthyány József kalocsai, később esztergomi érsek vette meg özvegyétől. Ezt a 82 fólió formátumú kéziratköteget ma az esztergomi prímási levéltár őrzi. Jankovich Miklós gyűjtése és Gyuriko- vich György, a XIX. század első feléből származó kéziratos másolatgyűjteménye az OSZK-ban van. A pozsonyi líceumban őrzik 19 kötetnyi, főleg pedagógiai vonatkozású kéziratát, feljegyzéseit, levelezését. MÉSZÁROS VINCE 21
