Múzsák - Múzeumi Magazin 1983 (Budapest, 1983)

1983 / 2. szám

nálásóban. A zenekar gyakran programzenéi feladatokat kap, például a vonósok tremolója a tengeri vihar érzékeltetésében, nagyon hasonlatosan ahhoz, ahogy később Wagner egyenjogúsítja a zenekart zenedrámáiban. Rameau „szabadalma” a zenekar hangerejének fokozatos, crescendáló- decrescendáló alkalmazása is, a korábbi tömbszerű váltogatás stílussal szemben. E vérbelien drámai feszültségkeltő megoldás is legalább egy évszázaddal mutat előre. Megújítja Rameau a francia nyitányformát is, az előjáték immár szorosan kapcsolódik az operához. És különösen sikerültek divertissimentjei, azok a kórus- és táncbetétes élőképjelenetek, amelyek leállítják ugyan a cselekményt, de a nagyszabású színpadi látványosságokkal társítva mégis a közönség elsőrendű szórakozását eredményezték. Rameau művészetének ezen érdemeit legádázabb ellenzői is elismerték. A makacsul visszatérő vádak mind az énekmód körül forogtak, az olaszos zárt áriát kérték számon rajta. Mivel Rameau ariosói megteszik az első békülékeny lépést a dalforma felé, mások ezt az engedményt a francia stílus elárulásaként kárhoztatták.

Rameau végül maga is harcba bocsátkozik, méghozzá egy különös művel, a Platée-vel, amit ő az olasz opera megsemmisítő paródiájának szán. Kottafejre tűzi az összes modorosságot: a frázisok ismételgetését, az álló harmóniákat, az oda nem illő szavak indokolatlan feldíszítettségét. Am véletlenül ugyanekkor (1752) lép fel egy olasz operatársulat Pergolesi: Úrhatnám szolgáló című közjátékával. A közönség megütközve tapasztalja, hogy Rameau ugyanúgy komponál, mint az ola19